Nézd anya! Egy kolibri!

Gyerekkoromban imádtam anyukámmal kertészkedni, különösen május végén, amikor mennyei illatok töltötték meg a levegőt. Ez volt az az időszak, amikor a kert a legnagyobb pompájában ragyogott. A tearózsák, a lila akác, a pünkösdi rózsa és a lonc voltak a kedvenceim. Hogy miért? Egyrészt, mert gyönyörűek voltak, másrészt, mert a barátnőmmel úgy hittük, apró kolibriket látunk köztük.

Emlékszem, minden este alig vártuk, hogy kimehessünk a kertbe játszani, mert az volt a legnagyobb álmunk, hogy egy ilyen parányi lényt befoghassunk. Anyukám nem akarta elvenni a kedvünket, ezért nem mondta el, hogy az apró lény valójában nem egy apró madár, hanem egy szender, egy lepkefaj, amely ugyanúgy tud lebegni a virágok előtt, mint egy kolibri. Nyár végén azonban beavatott minket a nagy titokba. De ezért addig is milyen jó volt az a kis rejtély az életünkben!