Rabszolgaként tartották az idős férfit

Emberkereskedelem és kényszermunka bűntettében hozott szerdán ítéletet a Szekszárdi Törvényszék. Az ügy I. és III. vádlottja élettársak, míg a II. rendű vádlott a nő fia. A trió 2019-ben került közelebbi kapcsolatba az öregségi nyugdíjban részesülő, könnyen befolyásolható, gyenge fizikai adottságokkal rendelkező, tartós egészségügyi problémákkal küzdő, akkor 66 éves sértett férfival, aki egyedül élt szekszárdi ingatlanában.

Tisztálkodni sem engedték

A vádlottak rendszeresen látogatták a kiszolgáltatott helyzetben lévő sértettet azzal a céllal, hogy tőle kisebb, majd nagyobb összegeket kérjenek kölcsön. Az idős férfi rövid idő alatt a vádlottak befolyása, irányítása alá került, amelyből önerejéből nem tudta kivonni magát és a nyugdíjának nagyobb részét a vádlottak rábíró magatartására rendszeresen átadta. A sértett mindezt megelégelve 2020 áprilisában megtiltotta a vádlottaknak, hogy a továbbiakban a házába menjenek, illetve visszakövetelte tőlük – eredménytelenül – az addig kölcsönadott 80 ezer forintot.

A vádlottak a rendőri intézkedések ellenére sem hagytak fel a sértett befolyásolásával, és arra bírták rá, hogy 2020 májusában költözzön hozzájuk, így 2022. április 11-ig együtt éltek. A vádlottak magatartása a sértettnél a Stockholm-szindróma jellemzőit alakította ki, amelynek következtében a sértett a vádlottak akaratának megfelelően cselekedett. Pénzt egyáltalán nem kapott, így saját ellátásáról sem tudott gondoskodni, illetve megalázó módon még a mindennapi tisztálkodás lehetőségét sem biztosították neki. 

Arra is gátlástalanul rávették, hogy Szekszárd területén a kukákat feltúrva értékek után kutasson. El kellett látnia az udvarban tartott sertések gondozását is, továbbá a vádlottak utasításai alapján a házimunkák döntő részét is el kellett végeznie. A „házi rabszolgaként” tartott, egyre súlyosbodó egészségügyi problémákkal küzdő sértett számára a munkák elvégzése az átlagosat lényegesen meghaladó, jelentős fájdalommal járt.

Szóban, tettel bántalmazták

A sértettet a vádlottak napi rendszerességgel megalázó kifejezésekkel illették, és időnként, sérülést nem okozó módon bántalmazták is, többször nyakon ütötték, seprűnyéllel verték a hátát. A sértett által végzett munka lényegében „házvezetői” feladatkörnek feleltethető meg, amely alapján a sértett 3.831.898 forint értékű munkát végzett el a vádlottak számára a vádbeli időszakban. Emellett a sértett időközben lakhatatlanná váló ingatlanáról a vádlottak a férfi tulajdonát képező, különböző értékkel bíró használati tárgyakat is elvettek, ebből 150 ezer forint jövedelemre tettek szert.

I. rendű vádlott azért, hogy a sértett nyugdíját vádlott-társaival együtt megszerezze, arra bírta rá a férfit, hogy folyószámlát nyisson, bankkártya igénylésével együtt. A sértett nyugdíja ezután erre bankszámlára érkezett, amit a vádlottak saját szükségleteik kielégítésére és szerencsejátékra fordították. Összesen 3.422.938 forinttal terhelték meg a kártyát. A vádlottak kizsákmányoló magatartása következtében a sértettnek 7.404.836 forint kára keletkezett.

Más is van a rovásukon

A Szekszárdi Törvényszék közleményéből kiderül, hogy a többszörös visszaeső I. rendű vádlottat és III. rendű vádlottat emiatt, továbbá információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntette miatt – I. rendű vádlottat ezen felül kifosztás bűntette miatt is – 12 év, illetve 6 év 6 hónap fegyházbüntetésre, míg II. rendű vádlottat 5 év börtönbüntetésre ítélték. I. rendű vádlott esetében a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárta. Az ítélet nem jogerős, az ügyész három munkanap gondolkodási időt tartott fent a nyilatkozattételre, míg a vádlottak és védőik fellebbezést jelentettek be felmentés végett.