Szeretetterápiával ismerkedtek a Zsibriken tartott falunapon

A Zsibrikre vezető, egysávosnak is alig nevezhető út felett összehajlanak a fák. A táj mesebeli, és maga a falucska is az. De amilyen megkapó a település szépsége, sokszor olyan szomorú azoknak a fiataloknak a története, akik alkohol-, kábítószer-, gyógyszerfüggőségüket itt igyekeznek maguk mögött hagyni. A Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Támogató Alapítvány, amely a zsibriki rehabilitációs intézetet működteti, falunapot szervezett szombatra, amelyre egykori lakók, családtagok és környékbeliek is elfogadták a meghívást.

– Ez egy mindenki számára nyitott rendezvény – mondja Fonyóné Rákos Veronika, az intézet munkatársa, aki szívesen vezeti körbe a látogatót ezen a reménnyel teli helyen. Az ebédlőben épp intézménybemutató előadást hallgatnak az érdeklődők, a központi épületben és előtte többen beszélgetnek, néhány gyerek ritka szép, fehér kiscicákkal játszik.

A falunapot részben az érdeklődőknek, a lakóknak és a szakmának szervezte az intézmény, másrészt viszont azért szeretné megismertetni a külvilággal tevékenységét, mert önkénteseket vár. Zsibriken áprilisban indult egy kétéves program, amelyben 18-20 év közöttiek kapnak képzést, személyiségfejlesztést, és egy valaki jogosítványt is szerezhet. Egy önkéntes már jelentkezett, tudtuk meg Szabó Judit intézményvezetőtől. Az intézetben egyébként megelőző munkát és reszocializációt is végeznek.

A liturgikus teremben máskor áhitat, most virslievészet zajlik. Van kert, és vannak állatok, ezeket az a huszonhét-huszonnyolc fiatalember gondozza, akik itt élnek. Ők valamennyien valamilyen kémiai addikcióban – alkohol- vagy kábítószer-függőségben – szenvednek, és mindannyian önként vállalkoznak a tizenhárom hónapos rehabilitációra. Itt szabályozottan élnek együtt, és olyan közegben vannak, amely felfelé húzza őket. Mindennapjaikat a munka és a terápia tölti ki. A továbbiakban lehetőségük van arra is, hogy támogatott lakhatás keretében – már nem az intézményben, de még kötődve hozzá – éljenek.

Ilyesféle tervei vannak annak a harmincöt éves férfinak, aki hét hónapot töltött eddig Zsibriken. Itt egyébként nem a születési kor, hanem az itt töltött idő alapján számít valaki fiatalnak vagy idősnek. Édesapja alkoholista volt, aki miatt szégyenkezett. Hátrányos helyzetű gyerekből zárkózott kamasz lett, és már tizenhárom-tizennégy évesen rájött, hogy gátlásait oldja az alkohol. Aztán jött a marihuána, a speed, az extasy, a kokain, sőt, a heroin gőzét is szaglászta.

Az utóbbi öt év ámokfutás volt, 2014-ben meghalt az édesanyja, 2015-ben pedig rájött, hogy ha idő előtt nem akarja eldobni a kanalat, akkor segítséget kell kérnie. Az első kísérlet nem éppen sikeresen alakult, hiszen ezután a gyógyszerekre szokott rá. Jó szakmái vannak, vállalkozást működtetett, de több munkától is elesett függősége miatt. – Felismerték, hogy bentlakásos intézményi segítségre van szükségem. Zsibriken szeretetterápia, a közösség fogott meg, és ennek megtartó ereje – mondja. Azt is hozzáteszi, szeretne talpra állni szépen, fokozatosan. Bízik abban, hogy újra lesz munkája és reményei szerint családja is.

A Kallódó Ifjúságot Mentõ Misszió Támogató Alapítvány 1990-ben jött létre. Református lelkészek és presbiterek alapítottak egyházi támogatással, meglátva a szenvedélybetegek társadalmi kirekesztettségét és érzékelve az ellátórendszer hiányosságait. Az alapítvány 2000-től kiemelt közhasznú civil szervezet, az intézet pedig fontos állami feladatot lát el. A terápia, amelynek része a művészetterápia is, általában tizenhárom hónapig tart.