Felajzott óriások nászdalától hangos Gemenc (Videó)

A Teol.hu és a Tolnai Népújság fotóriporterét, Makovics Kornélt, nem kell bemutatni olvasóinknak, a napi eseményfotózások mellett rendszeresen jelentkezik fantasztikus természetfotókkal is. Szenvedélyesen fényképezi a gemenci, ártéri erdőket, de lelkes viharvadász is, időről-időre megörvendezteti olvasóinkat is a vakító villámlások alkalmával készült csodás felvételeivel. Több díj birtokosa, volt verseny, ahol képeivel több mint hatazer fotós közel 37 ezer felvétele közül ő nyerte el a zsűri különdíját.

– Bár tizenöt éve készítek természetfotókat, a szarvasbőgést, amely egy igazán különleges élmény, nemrégiben kezdtem el fényképezni. Idén három hete járok ki, de a nagy meleg miatt egyelőre még nem igazán indult be a szarvasbőgés, amely a gímszarvas párzási időszakának közismert része, így ezekért a fotókért, videókért többször is ki kellett mennem a Gemencbe – számolt be a történtekről Makovics Kornél. 

Mint mondta a mostani sorozathoz előre kitelepített egy terepszínű, lombokkal álcázott sátrat, hogy a vadaknak legyen ideje megszokni, amikor élesben használni kezdi, ám amikor legutóbb kiment fotózni, látta, hogy a sátorhoz közel, tízméterre a tisztáson alszik egy nagy bika. – Így nem tudtam behúzódni a sátorba, amelynek egyik funkciója éppen az lett volna, hogy védjen a szúnyogoktól. Körülbelül másfél órát vártam, szúnyogfelhőben, hogy az állat felébredjen. Addig össze-vissza csíptek a vérszívók, de megérte. A hatalmas gímbika felébredve már fekve elkezdett bőgni, amit aztán felkelve folytatott. Körbe sétált és egyfolytában hallatta a hangját, legalább egy órahosszát – mesélte.

Vérbeli fotósként először a vágyott képeket készítette el, ám szerencsére arra is maradt ideje, hogy videón örökítse meg a páratlan jelenetet. A jó természetfotó, -videó titka szerinte a türelem, a kitartás. Odaadóan kell menni és ha kell, küzdeni a jó képért – véli. – Ha valaki bírja a megpróbáltatásokat és a természet is megajándékozza vele, akkor tud készíteni egy jó szarvasbőgős képet. Előfordulhat, hogy tizenötször megy ki a megfelelő soroztatért és a tizenhatodik alkalommal jön össze a fotózás, amely sokszor nem teljesen veszélytelen – fogalmaz.

– Félni nem fél az ember, de amikor egy két-háromszáz kilós bika belép az intim szférámba és olyan közel jön, amennyire már nem szeretném , közben üvölt, akkor azért izgatott leszek és azt gondolom, talán nem kellene, hogy ott legyek. Egy felajzott bikáról van szó, de elszaladni már nem akarok, mert a fotós énem nem engedi, és ilyenkor az ember maga is felfokozott hangulatba kerül. A legutóbbi alkalomkor, amikor már csupán tíz-tizenkét méterre állt tőlem és megindult bőgve felém, az okosórám elkezdett jelezni, hogy 150 feletti a pulzusom. Félelmetes volt, de ennek ellenére élveztem a fotózás minden percét – tette hozzá.

A nászdalként is emlegetett szarvasbőgés egyébként általában augusztus végétől szeptember végéig tart – idén a különlegesen meleg őszkezdet miatt ez kicsit kitolódik – ahol a szarvasbika különleges hangja a tehenek terelését segíti, illetve jelzi a többi szarvasbikának a szaporodási szándékait. A szarvasbőgés során a szerelmes bikák versengenek egymással a tehenekért, és gyakran össze is verekednek a választottak kegyeiért.