Versenyhátrányban

Most éppen a méhészek érzik ezt a bőrükön, és már sokadszorra tervezik, hogy tüntetnek Brüsszelben, mert szerintük az uniós és a hazai üzletek polcain olyan méz is van, a magyar terméknél jóval kedvezőbb áron, amely Kínából vagy Ukrajnából származik. Ennek – egy laborvizsgálat szerint – nem sok köze van a mézhez. Ez viszont a címkéjén nincs feltüntetve. Az unió mégis beengedte a piacára. 

Az ember nem érti az okokat, minthogy azt sem, ami a borok forgalmazásával történik. A szigorú uniós szabályok grammra meghatározzák, hogy a tagállamokban mennyi cukorral javíthat a szőlőn és mit nem tehet a borba a termelő, ha nem akar „hamisítani”. Közben minden kötöttség nélkül áramlik be a chilei, az ausztrál vagy a Napa-völgyi (Florida) bor. Ezek egyikének címkéjén sincs feltüntetve, hogy valójában annyi cukrot, vizet, ként tettek hozzá, amennyit nem szégyelltek. 

Ezeknek a boroknak a termelőit nálunk milliókra büntetnék borhamisításért. 

Az üzletek polcainak egyik felén az agyon szabályozott hazai, a másik felén az agyon ajnározott chilei borok sorakoznak. A vásárló pedig nem is igazán tudja, valójában mik közül is választ. 

Véleményem szerint Brüsszel felelőssége leginkább az, hogy bár a fogyasztót a piac legfontosabb szereplőjének tartja, mégis olyan szabályozást tesz lehetővé, amely félrevezeti őt. Csak remélni merem, hogy ezúttal a méhészeknek sikerül majd valamit tényleg elérniük.