A futás, a bringázás, a bál jó célokat szolgált (videó)

A kiindulási és egyúttal érkezési bázis a Garay téren volt. Itt gyülekeztek több százan, fiatalok és idősebbek egyaránt, akik úgy döntöttek, hogy teljesíteni kívánják az egy-, öt-, illetve tizenegy kilométeres távokat. A mezőnyben a kisgyermektől a nyugdíjasig valamennyi korosztály képviseltette magát. 

Babakocsival, kerekesszékben, kerékpárral 

Akadtak, akik babakocsit tolva avagy éppen kerekes­székben ülve mérkőztek meg – sikerrel – a legrövidebb szakasszal. Érdekességet jelentett, hogy a tizenegy kilométert nemcsak futva, sétálva, hanem kerékpár nyergébe pattanva is meg lehetett tenni. A nevezők a vasúti sorompó után az elkerülő úton vették az irányt a Csatári torokig, majd a szőlőhegyi részt útba ejtve, a Munkácsy utcán leereszkedve érkeztek vissza a Garay térre.

A kialakított szurkolói pontoknál öt zenekar és egy dj is szórakoztatta, új erővel töltötte fel az arra haladó résztvevőket, akik emellett begyűjthették a lelkes nézőközönség biztatását is. Miután nem versenyről volt szó, rohannia természetesen senkinek sem kellett. Mindenki a saját fizikai lehetőségei szerint futott, szaladt vagy éppen sétált, ha egy kicsit elfáradt.

Mindenkinek járt az egyedi futóérem 

Vizdár-Lőczi Gizella, a 2010-ben megalakult Esőmanók Tolna Megyei Autistákért Egyesület elnökségi tagja elmondta, hogy valamennyi nevező teljesítette az általa vállalt távot, ezért mindenkinek járt az egyedi futóérem. – Közel hatszázan jöttek el a rendezvényünkre, mely a nagyon jó hangulattal együtt most sem nélkülözte a megható pillanatokat – tette hozzá.

– Megtapsoltuk a kerekesszékes nyugdíjasokat, akik boldogan élték meg, hogy együtt lehettek egy befogadó közösséggel. Egy autizmussal elő, fiatal felnőtt hölgy saját készítésű festményével ajándékozott meg, így fejezte ki köszönetét. Nem tagadom, nem tudtam visszatartani a könnyeimet...