Gyülekezet nélkül az enyészet vár a templomokra

Kinek a felelőssége megőrizni azokat az épületeket, amelyekben egykor akár százak gyűltek össze az ige hallgatására, de ma már nem töltik be ezt a funkciót? Mit tehet egy közösség, ha ragaszkodik a templomához, de nincs anyagi fedezete a felújítására? Többek között ezekre a kérdésekre keresik a választ az Evangélikus Élet című magazin áprilisi számában. A „Templomsorsok – mi történik, ha elfogy a gyülekezet?” című cikkből szemezgettünk, amelyben több Tolna vármegyei település templomáról is ír a szerző.

A Magyarországi Evangélikus Egyházban a templomok és más ingatlanok az egyházközségek tulajdonában vannak, azok karbantartásáért, megóvásáért ők a felelősek. Az országos egyház ehhez minimális mértékben tud hozzájárulni. Hazánkban ma több mint ötszáz evangélikus templomot tartanak nyilván. Ezek nagy része történelmi okokból a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület területén áll. Műemléki védettséget százötvenhat élvez, a helyi védettségű épületek száma ennél nagyobb. A veszélyeztetett helyzetben lévő templomok száma harminc körüli; a legtöbb ilyen épület a Nyugat-​békési, illetve a Tolna-​Baranyai Egyházmegyében van.

Történelmi okai is vannak

– Elfogytak az emberek a templomok körül, és egykor virágzó anyagyülekezetek kerültek mára szórványhelyzetbe – mutatott rá Aradi András, a Tolna-​Baranyai Egyházmegye esperese. Majd a történelmi okokat ismertette: a második világháborút követő politikai döntések, amelyek a lakosságcseréket, a nemzetiségek kitelepítését célozták, erősen lecsökkentették a német hátterű gyülekezetek lélekszámát.

Másfelől a falupolitika – a kényszerű téeszesítés, a mezőgazdaság átalakulása – megtépázta, tönkretette a kistelepülések lakhatóságát, és a fiatalabb generációk elvándorlásához vezetett. Ezért sem tekinthető pusztán az egyház, a helyi gyülekezet felelősségének, ha valahol már nincs aktív hitélet – illetve ha ennek folyományaként egy településen nemcsak hogy a gyülekezet sorvad el vagy akár szűnik meg teljesen, hanem a templomépület sorsa is kérdésessé válik – magyarázta az esperes.

Van, amikor elkerülhetetlen a bontás

Van, amikor sajnos elkerülhetetlen a bontás, de az ingóságokat igyekeznek megmenteni. Így került például a gerényesi templomból az oltár a váraljai templomba. Maradva Tolna vármegyében, Zsibriken egy időben átmenetileg a szomszédos telken működő, református fenntartásban lévő drogterápiás intézet vette használatba az evangélikus templomot, de nem sikerült érdemben javítaniuk az állapotán.

Visszaadták az evangélikus egyháznak, amikor valós veszéllyé vált, hogy rájuk dől a torony. Végül 2015 októberében bontották el a templomot, de előtte innen is új helyre vitték, amit csak lehetett: az orgonája például az Evangélikus Országos Gyűjtemény állományába került, és alapos rekonstrukció után hamarosan Budapesten, a Deák téri templomban állítják fel.

Egy templom addig templom, amíg van benne igehallgató

– Kistormás, Mekényes, Udvari – sorolta Aradi András a településeket, amelyeken hívek hiányában használaton kívüli templomok állnak. És számítani lehet rá, hogy a már most is rossz állapotban lévő épületeket szintén utoléri a szomorú pusztulás. Ilyen helyzetben felmerülhet, hogy az egyház átadja a tulajdonjogot az önkormányzatnak – de nemcsak az a kérdés, hogy egyáltalán lenne-​e erre fogadókészség, hanem az is, hogy mégis milyen célra hasznosítanák, és az összeegyeztethető-​e az épület eredeti funkciójának szellemiségével.

Az Úristen emberhalászatra küldött

Erre is van példa a térségben: Györén még 1989-ben vetette fel az akkori polgármester, hogy a már évtizedek óta üresen álló, eredetileg 1909-ben épült templomot alakítsák át iskolává. – Az én fejemben ott van megkülönböztetésként: egy templom addig templom, amíg van benne igehallgató, szentséggel élő közösség. Amikor ilyen már nincs, onnantól számomra műemlék vagy helyi értéket képviselő építészeti érték – fogalmazott Aradi András.

– Az egyháznak arra, hogy egy építészeti emléket fenntartson, külön pénze nincs, és létének nem is ez az értelme: az Úristen nem templomok építésével bízott meg bennünket, hanem emberhalászatra küldött el. Ugyanakkor tény: ha van templom, jobban összetartható a közösség. A hívek nagyon ragaszkodnak az épületeikhez, mert a gyökereik itt vannak. Az őseik építették föl ezeket, folyamatosan költöttek rájuk, amennyit tudtak és bírtak, hogy a templom szép maradjon. Nagyon nehéz szembesülniük azzal, hogy amit az elődök nagy energiával felépítettek, most tönkremegy – mondta az esperes.

A havi egy istentiszteleten öten vesznek részt

Ezért azt vallja: amíg viszonylag vállalható ráfordítással megoldható, hogy egy templom még legalább ötven évig álljon, érdemes azt az összeget rákölteni, különben visszafordíthatatlanul leromlik az állapota. Így legalább az az elvi lehetőség megmarad, hogy egy kedvezőbb történelmi helyzet beköszöntével teljes felújításon essen át az épület. Ily módon jártak el például Alsónánán is, ahol a legnagyobb evangélikus templom található Bonyhád környékén. Itt tizenegy és fél millió forintból erősítették meg a tetőt, hogy ne omoljon be. A törpeszórványnak tekinthető gyülekezetrészben ketten laknak helyben, a havi egy istentiszteleten öten vesznek részt.

Murgán széles körű összefogással mentették meg a templomot

A közelmúltban a legnagyobb figyelem a murgai evangélikus templomra irányult, amelynek megmentése a közösségi összefogás ékes példája. Balogh Margit történész és családja hétvégi házat keresve kötött ki 1998-ban Murgán.

Akkor még Beke Mátyás lelkész szolgálatával évente hatszor – tavasztól őszig – tartottak istentiszteletet a templomban. Margit férje szabadidejében szívesen orgonál, és amikor a faluban voltak, bekéredzkedett, hadd játsszon a hangszeren. Mivel rendszeresen megfordult a templomban, felfigyelt rá, hogy egyre nagyobb repedések húzódnak a falakon. Feleségében ekkor érlelődött meg az elhatározás: minden követ megmozgat annak érdekében, hogy megmentsék ezt az eredetileg 1796-ban felszentelt templomot.

A kőládából egy időkapszula került elő

Mostanra elkészült a murgai evangélikus templom külső felújítása, amely egyrészt a Tolna Vármegyei Német Nemzetiségi Önkormányzat Közgyűlése, másrészt a Gyönk és Környéke Evangélikus Egyházközség által benyújtott pályázatoknak köszönhetően valósult meg. A munkálatok során 2022. december 8-án egy szenzációs lelet került elő: a munkások az oltár mögött befalazva egy kőládát találtak.

A ládából pedig egy időkapszula került elő. A felújítást élénk közfigyelem kísérte. A felállványozott falak között négy gyermeket kereszteltek, és egy esküvőt tartottak. Balogh Margiték lánya és párja mondták ki a boldogító igent. Az orgonát adományokból még 2022-ben restaurálták, egy koncert során meg is szólaltatták. Az alkalomra megtelt a templom, nemcsak a faluból, de a környező településekről is érkeztek vendégek. Folyamatban van az ülőpadok és az üvegablakok rendbehozatala is. A vakolatjavításra, tisztasági meszelésre és a járófelület kijavítására még nincs meg a forrás, a számítások szerint ehhez további tizennégy-​tizenötmillió forintra lenne szükség.