Mi lesz így a gyerekeinkből?

Az Agymenők című sorozat Amy-jeként ismerte meg a világ Mayim Bialik színésznőt, aki a televíziós műsorban nem csak játszotta az agykutatót, hanem a való életben is idegtudós. Ám van egy ennél is hétköznapibb szerepe is: kétgyermekes anya. Nemrégiben belefutottam egy családi képekkel tűzdelt cikkbe, amelyben a színésznő néhány gyermeknevelési elvét adták közre. Volt ezek között olyan, amelyekkel nemcsak hogy egyetértek, hanem magam is igyekszem követni azokat, és olyan is, amelyekről ugyan már hallottam, de a mi életünkből kimaradtak.

A pozitív megerősítés híveként kiabálás és leszidás nélkül terelgeti a gyerekeit a mindennapokban – minden elismerésem azoké a szülőké, akik ezt tényleg minden egyes nap meg tudják valósítani –, valamint nem várja el tőlük a „kérem” és a „köszönöm” szavak használatát. Ezt azzal indokolja, hogy nem szeretné, ha kiüresednének ezek a kifejezések, hanem valódi hála táplálná azokat. Nos, ezzel szerintem nehéz azonosulni, mivel ezek az egyszerű szavak igenis sokat hozzátesznek az emberek közötti kommunikációhoz, lerövidítik és elsimítják az egymáshoz vezető utat. Sajnos azonban sokszor a felnőttek is megfeledkeznek róluk.