Pécs városa Pro Communitate-díjjal tüntette ki Bíró László tábori püspököt

Szeptember elsején Pécs város ünnepi közgyűlésén egy olyan ember kapta meg a Pro Communitate–díjat, akinek egész élete a közösségek szolgálatában telt: Bíró László nyugalmazott tábori püspök. Az elismerés egy több évtizedes áldozatos munka megkoronázása, melyet nem csupán Pécsett, hanem az egész országban elismernek.

Fiatalkori évek és első lépések

Bíró László 1950–ben született Szekszárdon, egy paraszti család gyermekeként. Gyökerei mélyen a vidék egyszerű, de bölcs világában húzódnak meg, ahogy ő maga is elmondta: „a paraszti életben mindig volt egyfajta közvetlenség, és a munka szeretete áthatott mindent.” Ez a gyermekkori élmény alapozta meg azt az erős értékrendet, amely egész életét meghatározta. A győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban érettségizett, majd teológiai tanulmányait a Győri Hittudományi Főiskolán folytatta. 1974–ben szentelték pappá Szekszárdon, és fiatal kora ellenére hamar megbecsült lelki vezetővé vált. Mágocson, majd Szigetváron és Pécsett szolgált. A fiatalsággal való kapcsolata különösen fontos volt számára. – 60–80 egyetemista is járt hozzám hittanra a ’70– es években, egy olyan korszakban, amikor a hatalmi szabályozásokon kívül minden más közösségi kezdeményezés gyanús volt – meséli.

Pécsi szolgálata is rendkívül meghatározó volt. Az ott eltöltött 17 év alatt, ahogy ő maga mondta, „egy ifjúsági közösség alakult ki, amely nemcsak a hitről szólt, hanem valós kapcsolatokra épült.” Mindezt egy olyan korban, amikor az egyházi közösségek tevékenységét szigorúan figyelték. Bíró Lászlót 1994–ben II. János Pál pápa nevezte ki címzetes püspökké, majd 2009–től katonai ordinárius, azaz tábori püspök. A katonai ordinárius hivatása különleges és egyedülálló az egyházban, hiszen nem egy adott egyházmegyéhez, hanem a katonai közösséghez rendelt püspöki feladat. Bíró László ebben a pozícióban azokat a katonákat szolgálta, akik nem feltétlenül egy helyen, hanem gyakran külföldön, missziókban teljesítenek szolgálatot. Ahogy ő maga is elmondta: „A katona nem helyhez kötött, és a katonai püspök joghatósága világszerte érvényes, ahol katonák vannak.”

Az elismerés és a visszatekintés

A Pro Communitate–díj átvételekor Bíró László visszaemlékezett arra az időre, amikor Pécsett szolgált, fiatal lelkipásztorként. – Akkoriban a munkámért följelentgettek, mert a közösségépítést veszélyesnek tartották. Most pedig azért kapok kitüntetést, amit valamikor elnyomtak – mondta egyfajta nosztalgikus szomorúsággal. A történelem iróniája, hogy az egykori „veszélyesnek” kikiáltott ifjúsági munkája végül elismerést hozott számára.

Bíró László mindig is nagy hangsúlyt fektetett a családok támogatására. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családügyi Bizottságának elnökeként és családreferensként több évtizeden keresztül segítette a magyar családokat, és ezt a szolgálatot a mai napig folytatja. Számos könyve jelent meg, amelyekben a családok fontosságáról és a keresztény értékek szerinti élet alapelveiről ír. – A családok mindig is az életem középpontjában álltak, hiszen magam is családban nőttem fel. Bár már nem vagyok aktív családreferens, a kollégáim gyakran megkeresnek, és ha segítséget kérnek, szívesen állok rendelkezésükre.

A jövő és az örökség

Bíró László idén ünnepli pappá szentelésének 50. évfordulóját, aki maradandó nyomot hagyott közösségépítő munkája révén. Pécsett és Szekszárdon továbbra is aktívan részt vesz az egyház életében, és az emberek közötti kapcsolatok, közösségek támogatásában. Jelmondata –  „Tecum pro te” (Veled, érted)  – nemcsak papi szolgálatának, hanem egész életének esszenciája. – Az élet értelme a kapcsolatokban rejlik –  mondja egyszerűen és magától értetődően a Pro Communitate–díjjal kitűntetett tábori püspök.