3 órája
Perverz alakról szólnak a hírek
Tolna vármegye nyugodt helynek számít. Itt nem dúlnak bandaháborúk, nincsenek gyerekrablások, se maffiaháborúk, vagy legalábbis keveset tudni ilyen esetekről. Még iskolába is nyugodt szívvel küldjük a gyerekeinket, vagy délutáni különórákra, nem is gondolunk perverz alakokra. Mégis, a valóság időnként rémisztően mást mutat.
Tolna vármegyei szülőként sokszor ábrándozom, hogy talán Európa egyik legcsendesebb vidékén élünk. Nincs minden sarkon bűnözés, emberrablás, fegyverropogás. Ez akár megnyugtató is lenne, de csak visszhangzik bennem, amit a rendőr ismerősöm mondott: „Nincs olyan, hogy jó a statisztika. Mert bűnügyek és bűntények tekintetében, ha csak egy történik, az is sok. Mert mi nem a számokat, hanem az embereket nézzük.”
Forrás: ripost.hu
Legutóbb szülőtársam története józanított ki. Egy alak ólálkodik a játszótereken, és olyan visszataszító dolgokat tesz a gyerekek szeme láttára, amit még egy felnőtt sem akarna végignézni. Döbbenten hallgattam ezt a történetet, és a családom biztonságát kezdtem mérlegelni.
Szülőként a fő kérdés, ami bennem motoszkál: mit tehetek, ha szembesülök egy ilyen helyzettel? Tudom, önbíráskodni nem lehet, hiába lenne sokszor a legcsábítóbb megoldás. Példát kell mutatni, erőt sugározni gyerekeink felé. Csak belülről, szívszorító aggodalommal figyelem, milyen világ veszi körül őket. Mert bármilyen messzinek tűnhet a nagyvilág veszélye, egy beteg elme a szomszédunkban is élhet, és elérhet akár egy kisvárosi játszóteret is.
Tudom, nem építhetek mindenhová láthatatlan falakat, nem zárhatom őket burokba. Talán a legfontosabb, amit tehetek, hogy megtanítom nekik, hogyan kérjenek segítséget, ha baj van. Szülői feladatom, hogy ne csak biztonságot, hanem önbizalmat is adjak nekik, hogyha kell, meg tudják védeni magukat a világ beteg részével szemben.
