Pecsétnyomó glóriás báránnyal a hónap műtárgya (videó)

Pecsétnyomó került elő tavaly azon a megelőző feltáráson, ami a Bonyhád középkori előzményeként azonosított Bonyha településen zajlott. A tárgy szélén gyöngysorkeretezéses sávban vésett gótbetűs szöveg fut körbe, aminek jelentése: „Lopighemből való Sigerus presbiter (pap) pecsétje”. A leletről, – ami október hónap műtárgya a Wosinsky Mór Múzeumban –, Czövek Attila, az intézmény osztályvezető régész főmuzeológusa készített összeállítást. Ebből idézünk az alábbiakban.

A pecsétképben Agnus Dei – Isten báránya – ábrázolás látható: a heraldikai jobb oldal felé tartó, de a bal oldal felé visszahajtott fejű, bal mellső lábát felemelő bárány, feje körül kerek glóriával. A bárány kialakítása aprólékos és realisztikus: füle, gyapja, farka, párosujjú patái érzékletesen lettek vésve. A glória felett szabálytalanabb kialakítású hatágú csillag található. A bárány mögött egy zászlós kereszt áll, amelynek a szövegmezőbe nyúló keresztszárai talpas kialakításúak. A három ágú és a rovátkolt tagolás alapján három sávosnak tűnő zászló balra néz. A bárány alatt, részben a lábai közé nyúlva egy háromágú liliom található. A pecsétnyomó hátulján lévő fül lehetővé tette, hogy a gazdája a nyakában hordja azt, így is biztosítva, hogy illetéktelenek ne használhassák.

Az elveszett és megkerült pecsétnyomó

Az emberiség ötezer éve ismeri, használja a pecsétet, mint hitelesítő, érvényesítő, valamely tartalom titkosságát garantáló vagy magát a tulajdonjogot bizonyító jelet. A pecsétnyomó lapjába vésett negatív kép, szöveg valamilyen olvadt, képlékeny anyagba – például viaszba – nyomva hozza létre azt a pecsétet, amely különböző módokon utalt annak tulajdonosára. Az egyértelmű szöveges utalás mellett, helyett akár a családi címer, akár a társadalmi, hivatali rangot, egyházi méltóságot jelölő szimbólumok tették egyértelművé a kortársak számára, hogy kinek a pecsétje szerepel például egy oklevélen. Az egyházi személyek, méltóságok esetében érthetően gyakori, hogy főpapi jelképeket, illetve – ahogy a bonyhádi esetében is – szentek konkrét vagy jelképes alakját vésték a pecsétnyomóra.

A bronzból készült, mandorla alakú pecsétnyomó tulajdonosát, Sigerus presbitert magyarországi forrásokban nem találjuk meg. Viszont Németalföldön szerepel ilyen nevű egyházi személy a 14. századi dokumentumokban. Így a gótikus betűforma mellett ez is azt erősíti, hogy a pecsétnyomó 14. századi lehet, s használója átutazóban járva Bonyhádon veszítette azt el.