Vasárnap mutatkozik be az NB III-ban a Majosi SE

– Hevesebben dobog a szívük?

– Izgatottak vagyunk, mégiscsak egy történelmi kalandnak vágunk neki vasárnap – felelte Tihanyvári László, a majosiak szakvezetője. – Reménykedünk, hogy lesz okunk az örömre, de nagyon nehéz dolgunk lesz. Egyelőre a sötétben tapogatózunk, nem ismerjük a mezőnyt, nem tudjuk, hogy melyik csapat milyen játékerőt képvisel, egyszóval teljesen új lesz minden.

– A sérültjeik felépültek?

– Kicsivel jobb helyzetben vagyunk, mint egy héttel ezelőtt. Ledneczki Gergő már edzett, s Szeiler Andor hétvégi játékára is van némi remény. Várda Ákos külső oldalszalag-szakadást szenvedett, neki sokat kell kihagynia, a műtétje után lábadozó Nagy Norbert sem bevethető, és Dér Zalán is hiányozni fog.

– Meglesznek?

– Szűken! Sikerült leigazolnunk Győrfi Dominikot Kozármislenyből, és Kovács Eriket Szedresből. Ha még két-három embert tudnánk szerződtetni, akkor azt mondanám, hogy megfelelő a létszámunk, huszonhárom-huszonnégy játékossal már végig lehet játszani az idényt!

– Szőts Attiláék hiányozni fognak?

– Mindenképpen! Attila fizikai adottságaival, magasságával sokat tudott volna segíteni nekünk a fejpárbajokban, de Jerabek Jenővel és Gere Oszkárral úgy gondolták, hogy Bonyhádon jobb lesz nekik! A két egyesület megállapodott, hogy egymás játékosait nem csábítjuk el, gyengítve ezzel a másikat, az élet most így hozta, azt gondolom, hogy mi a lehetőségeinkhez mérten korrektek voltunk velük. Kovács Richárd már a felkészülés elején, Vituska István pedig a közepén közölte, hogy nem tudja vállalni az NB III-at. Mathesz Dániel a munkahelyén került olyan pozícióba, hogy érthetően azt választotta. Büszke vagyok azokra, akik felvállalják akár a kudarcok lehetőségét is, nekik hálás vagyok ezért. És nagy elismerés jár a vezetőinknek, akik vért izzadnak azért, hogy biztosítani tudják a hátteret a nyugodt munkavégzéshez!

– Készen állnak a rajtra?

– A heti edzéseken éreztem egy kis feszültséget a játékosokon, kicsit elszállt a lazaság, de ez így van rendjén. Fizikálisan még van hová feljavulnunk, nagyon nem jött jól a koronavírus-járvány miatti három hónapos leállás, hiába kezdtük el a felkészülést már június közepén, még csak hetven százalékon lehetünk. Pokolian kemény lesz az augusztus, hétközi fordulókkal együtt hét meccs vár ránk, nem mindegy, hogy miként tudunk ebből kijönni.

– Mivel lenne elégedett?

– Mint mondtam, nem ismerjük a mezőnyt, de valahol az ötven százalék közelében kell zárnunk ezt az etapot, hogy legyen mire építeni. Jó lenne, ha nem alulról kellene felfelé tekintgetnünk, már csak azért sem, mert azzal, hogy az utolsó öt helyezett, és a három csoport legrosszabb tizenötödikje is kiesik, nagyon nagy hátrányba lehet kerülni.

– Mit gondol, melyik csapatok érhetnek oda az elejére?

– A Kecskemét nagyon erős lesz, de az Iváncsát és a Kozármislenyt is favoritnak gondolom. Meg ott vannak az NB I-es csapatok második sorai, nem lehet tudni, hogy hány játékost kapnak az első keretből, mert ettől is függ, hogy egy-egy meccsen milyen játékerőt képviselnek. Mi csak arra koncentrálunk, hogy hat csapatot valahogy megelőzzünk, mert jó lenne benne maradni a körforgásban!

– Mit remél a vasárnapi, körösladányi nyitánytól?

– Szeretnénk ponttal hazautazni, de nagyon nehéz lesz. Láttam az ellenfelünket, egy fizikálisan borzalmasan erős társaságról van szó, de kontrajátékunkkal és a gyors futballistáinkkal meglephetjük őket. Olyan hibák viszont nem férnek bele, mint amit a mohácsiak elleni utolsó edzőmeccsünkön elkövettünk, mert kivégeznek bennünket.

Borítóképünkön: Tihanyvári László, a majosiak vezetőedzője