Az első siker visszaadná a majosi játékosok hitét

Nem volt valami jó a hangulat a kedd esti edzésen a Majosi SE-nél, s akkor még finoman fogalmaztunk. A szezon előtt még mindenki jókedvűen mesélt arról, hogy életük álma valósult meg az NB III-ba jutással, most pedig... Persze jött egy-egy poén, zrikálás, de senkinek sem volt őszinte a mosolya.

– Frusztráltak vagyunk, nincs rá jobb szó – adott magyarázatot Petrovics Tamás. – Nincs szerencsénk sem, olyan meccseket veszítünk, amelyeken legalább pontot érdemelnénk. Megyünk, csináljuk a dolgunkat, higgye el, az akarással sincs baj, de az eredmények nem jönnek. Mindig belehibázunk a meccsbe, s ebben az osztályban ezt kíméletlenül kihasználják. Ha jönne egy siker, az megadhatná azt a lökést, amire szükségünk van. Nagyon várjuk már – mondta a szélső.

Ráférne a csapatra, mert jelenleg a Majosi SE áll a legrosszabb mutatóval a három NB III-as osztályt tekintve. Még nincs győzelmük, miközben a keleti és nyugati sereghajtó, a Mezőkövesd és a Nagyatád is ünnepelhetett már egyszer.

– Nagyon bosszús voltam a hétvégi vereségünk miatt, különösen azért, mert ebben a meccsben nem volt benne, hogy ilyen vége lesz! – tette hozzá Tihanyvári László.

A vezetőedző joggal lehet dühös, hiszen a találkozót visszanézve is erősen vitatható játékvezetői ítéletek vezettek ahhoz, hogy a Honvéd otthonából 6–0-s vereséggel jöjjenek haza a majosiak. Valahol azonban ez a meccs is hű tükörképe volt a majosiak szereplésének. Lőttek három kapufát, jogtalan tizenegyeseket fújtak be ellenük, s megint olyan védelmi hibákat követtek el, amiket ezen a szinten nem lehet, mert kíméletlenül büntetnek érte.

– Csak egy kis sikerélmény kellene – mondta a bordatöréséből lábadozó Ledneczki Gergő. – A fürediek is így álltak sokáig, mint mi, aztán megverték az éllovas III. Kerületet, majd idegenben a Tatabányát, s most már tizenegy pontjuk van. Persze azt is hozzá kell tennem, hogy a Balaton-partiaknál nincs ilyen sérüléshullám. Nem is emlékszem ilyenre, hogy bármelyik csapatomnál ennyien kiestek volna, mint most nálunk. Meg az, hogy két kapusunk után a harmadik is kidőljön... ez már szinte hihetetlen. Hogy velem mi újság? Ütközni még nem merek, de ha a mester úgy gondolja, a hétvégén visszatérek a pályára – mondta.

Apropó kapusok! A Honvéd ellen a 42 éves Antal Sándor védte a majosi kaput. A Fraditól kölcsön kapott Genzler Gellért megbetegedett, így az egykor az NB II-ben is megfordult hálóőrt kellett reaktiválnia Tihanyvári Lászlónak. Antalra még a hétvégi bajnokin is szükség lesz.

Vasárnap fél kettőkor (ne feledjék az órákat átállítani) az a Vác lesz az ellenfél, amely a Majoshoz hasonlóan az alsóházban tanyázik, s öt meccse nyeretlen. Újabb esély a fordulatot hozó siker kiharcolására.