2022.11.05. 18:00
Testvércsatát is hoz a Debrecen–Tolna-Mözs összecsapás
Nem tudja majd figyelmen kívül hagyni, hogy ikertestvérével is farkasszemet kell nézni a DEAC–2F-BAU Tolna-Mözs rangadón, de mindent megtesz csapata sikerességéért Krascsenics Petra, akinek zökkenőmentesen alakult a be-, illetve visszailleszkedése a tolnai csapathoz.
Krascsenics Petra (kék mezben) hat góllal testvére, Csilla mögött második a góllövőlistán
Fotó: Kiss Albert
– Hallom éppen autóban ül, hova tart?
– Felcsútra munkába, készülünk a Ferencváros elleni vasárnapi bajnoki – válaszolta lapunknak telefonon Krascsenics Petra, a 2F-BAU Tolna-Mözs játékosa, aki „civilben” a Puskás Akadémia U17-es leánycsapatának vezetőedzője. – Rangadó lesz, mi vezetjük a bajnokságot, de a fővárosiak csak három ponttal vannak mögöttünk a harmadik helyen. Úgyhogy nyernünk kell, ha meg akarjuk őrizni helyünket a tabellán.
– Akkor nem is lép pályára Debrecenben?
– Sűrű napom lesz, de belefér. Délelőtt 10 órától még a kispadon irányítom a csapatomat, délután hatkor pedig már én tartom be az edzőm utasításait Debrecenben.
– Egy év kihagyás után tért vissza a futsal világába. Hogy ment a visszarázódás?
– Amikor dönteni kellett a nagypálya és a futsal között, előbbit választottam, de az Astrához lejártam edzése az előző idényben is. Talán ennek is köszönhető, hogy jobban sikerült a visszatérésem, mint amire számítottam. Nagypályáról nehéz áttérni a futsalra, még ha látszóra sok a közös elem. Taktikailag voltak hiányosságaim, de Reveland Zoltán kiváló edző, segített abban, hogy a tolnai alapokat gyorsan elsajátítsam. A csapathoz azért igazoltam, hogy gólokkal járuljak hozzá a sikerhez, egyelőre ez sikerült.
– Ahhoz a klubhoz, ahol tíz évvel ezelőtt igazolt el. Miért pont oda tért vissza?
– A nagypályás karriert nem tudtam már összeegyeztetni a munkámmal, de először az Astrához igazoltam volna, oda, ahol pályafutásomban – a Tolnát leszámítva – játszottam. A futsalban azonban nem indított csapatot a klub, Szalkai Kitti és Bajcsy Krisztina révén pedig képbe került a Tolna. Hármunkat összeköt a munka, Kitti az U15-ös leánycsapat vezetőedzője, Kriszta pedig az élvonalbeli csapat erőnléti edzője. De a tolnai keret nagy részét is ismertem már, a fiatalokkal is jól kijövök, úgyhogy könnyen ment a beilleszkedés.
– Különleges lesz számára a vasárnapi mérkőzés, hiszen ikertestvérével, Csillával is farkasszemet kell néznie.
– Többször játszottam már ellene, de most is furcsa érzés lesz, hogy a testvéremet kell majd leszerelnem vagy éppen kicseleznem, Nem mondom, hogy finomkodni fogunk egymással, de a párharcoknál lehetetlen lesz kizárni, hogy ki van velem szemben. Az biztos, hogy ő a Debrecen, én pedig a Tolna sikeréért fogok küzdeni.
– Vasárnapi ebédnél szóba került a meccs?
– Csak én tudtam hazautazni Csávolyra a szüleimhez, úgyhogy majd Debrecenben találkozunk egymással. Egyébként sem beszélünk erről, próbáljuk kerülni a témát.
– Mire számít a mérkőzésen?
– Talán a szezon eddigi legnehezebb mérkőzése jön. Papíron eddig gyengébb csapatokkal találkoztunk, a legkomolyabb ellenfél a TFSE volt, mely játékban hasonló erőt képvisel, mint mi. Azon a találkozón maradt hiányérzetünk, mert 2–0-ról mentettek pontot a fővárosiak, de ezen már sajnos nem tudtunk változtatni. Kijelenthető, hogy a játékosállományt nézve a legjobb csapat otthonában lépünk vasárnap pályára, de mi is ütőképes gárda vagyunk, felkészültünk a DEAC-ból. Ha kijön a lépést és odatesszük magunkat, akkor lesz keresnivalónk a címvédő ellen. Ez lesz az első valódi erőfelmérőnk, de pozitív az előérzetem. Azonban a szezon elején járunk, ha fogalmazhatok így, akkor nem most kell megvernünk a Debrecent.