Magyar Bianka: „Érettebb edző lettem, készen állok a feladatra!”

– Eléggé meggyőző játékkal rukkolt elő a csapata a szekszárdi bemutatkozóján. Ilyen hazai belépőről álmodott?
– Örülök a győzelemnek, nyerni mindig jó, de bevallom önnek őszintén nem gondolkodtam azon, hogy milyen lesz a belépőm – felelte Magyar Bianka, aki most nyáron lett a Tarr KSC Szekszárd vezetőedzője. – Iszonyatos kemény négy héten vannak túl a játékosok, így most elsősorban az volt a fontos, hogy kijöjjenek a hibáink. Azért játsszuk ezeket a felkészülési találkozókat, hogy ezekre fény derüljön, és legyen időnk kijavítani valamennyit az első tétmérkőzéseinkig.

– Nekem a lelátóról úgy tűnt, hogy rendben van a csapat. Ön talált hibákat a játékban?
– Az első mérkőzésünkön, Székesfehérváron a Dávid Kornél Kosárlabda Akadémia ellen sok hibánk volt, mind védekezésben, mind pedig támadásban. Amiket aztán videón kielemeztünk, s megbeszéltünk a játékosokkal. A szigetszentmiklósiak elleni szerdai, szekszárdi meccsen tudtunk egy szintet lépni, magasabb fokozatba kapcsoltunk, de azért akadtak itt is olyan dolgok, amik mellett nem mehettünk el szó nélkül, amiket meg kellett beszélnünk. De meccsről meccsre jobbak leszünk.

– Két találkozóból messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, de mi, szurkolók már nagyjából látjuk, milyen lesz az új KSC. Ön milyen csapatot szeretne látni a pályán?
– Olyan irányba megy el a kosárlabda, ahol nagy hangsúly van a hárompontos-dobásokon, nagy hangsúly van a gyors játékon. Hozzám mindig közel állt ez a fajta stílus, az amerikai kosárlabdakultúra. Elengedhetetlen persze a jó védekezés is, mert abból lehet építkezni, de igazából egyik irányba sem szeretnénk elmenni, a kettőből szeretnénk egy jó egyveleget összegyúrni. Akik ott voltak a szerdai mérkőzésünkön – márpedig nagyon sokan voltak, aminek rettentően örülök, mert mind nekem, mind a játékosoknak jól esik a bizalom –, azok azt is láthatták, hogy mind az öt pályán lévő játékosnak szerepet akarok adni, egy olyan csapatot akarok, amelyikben egy kosárszerzésből mindenki kiveszi a részét, nemcsak a pontdobó, hanem a többi játékos is – akár egy jó befutással, akár egy jó elzárással. Igyekeztünk egy olyan keretet kialakítani, amelyik alkalmas erre a játékra, amelyik meg tudja valósítani az elképzeléseimet.

– Azt le lehetett venni a szerdai meccsen, hogy szeret együtt élni a játékkal. Ilyen a habitusa?
– Igazából azt mondanám, hogy olyan edző vagyok, aki a pálya szélén hangos, aki szigorú, aki keményen megköveteli a játékosaitól azt, amit meg akar valósítani. Ugyanakkor hozzám bármikor lehet fordulni, számomra nagyon fontos az őszinte kommunikáció. Most tizenhárom játékos alkotja a keretet, tizenhárom különböző személyiség, nem lehet őket egyformán kezelni. A légiósaink kiválasztásánál is figyeltünk a személyiségre, komoly egyeztetések, videóbeszélgetések előzték meg a leigazolásukat. A jó csapategység alap ahhoz, hogy a pályán később sikeresek tudjunk lenni.

– Korábban a TFSE-nél dolgozott, akiknél öt évet is lehúzott, ami nem kevés. Szeretett ott lenni?
– Nagyon jó éreztem magam a TF-nél. Az öt szezonból négyet az első osztályban töltöttünk, s azért vagyok erre a négy évre nagyon büszke, mert mind a négyben ott voltunk az első nyolcban. Amikor újoncként bekerültünk a playoffba, azt mondták, hogy ez a kezdők szerencséje, de aztán ahogy a következő és a következő évben is, akkor már kezdték elismerni azt a munkát, amit elvégeztünk. Az utolsó szezonomban hatodikak lettünk, és jogot szereztünk arra, hogy elindulhassunk a nemzetközi kupában, de az egyesület nem tudta vállalni a plusz anyagi kiadásokat. Ez volt az a pont, amikor azt mondtam, hogy ennyi volt, amit lehetett, azt ezzel a csapattal elértem. Utána egy kicsit élveztem a szabadságot, voltam tanulmányúton az Egyesült Államokban, ahol beleshettem például a Washington Mystics edzéseibe is, de jártam Olaszországban, a Famila Schiónál, igyekeztem minél több tapasztalatot gyűjteni, hogy ha megtalál egy kihívás, akkor nyugodt szívvel vághassak bele.

– Hát megtalálta! Ráadásul itt Szekszárdon nem lesz elég, hogy a hatodik helyen végezzen!
– Azt gondolom, hogy érettebb edző lettem az elmúlt években, s készen állok a feladatra. Ahogy egy játékosnak is az a célja, hogy mindig jobb és jobb csapatban játszhasson, úgy egy edzőnek is vannak álmai, vágyai. Most, a felkészülési időszakban minden szuper, de tudom azt, hogy egy szezonban nincs olyan, hogy minden jó, én is arra leszek kíváncsi, hogy miként tudom majd kezelni azokat az időszakokat, amikor kevésbé alakulnak jól a dolgaink, hogyan tudom majd menedzselni a sérüléseket. Nem tudjuk, hogy az ellenfelek milyen játékerőt képviselnek, de természetesen a célunk, hogy ott legyünk a legjobb négy között, és a nemzetközi kupában is jó lenne rendszeresen játszani, mert azokon a találkozókon lehet igazán értékes tapasztalatokat szerezni.

– Jövő héten a Famila Schióval játszanak, az olaszok ellen lehet tapasztalatot gyűjteni.
– A játékosoknak, és nekem is nagy kihívás, nagy lehetőség, hogy egy olyan csapat ellen bizonyíthatunk, akik két évvel ezelőtt harmadik helyen végeztek az Euroligában. Amikor kint jártam náluk, nagyon jó kapcsolatba kerültem az edzőjükkel, George Dikeoulakosszal. Tőle sokat lehet tanulni, egy nagyon jó edző, a játékosai szeretik, emberséges, ugyanakkor tekintélyt parancsoló személyiség. Kiváló erőfelmérő lesz számunkra ez a meccs a Zabiny Brno elleni Euroliga-selejtező előtt. 

– Hogy tetszik Szekszárd, volt már ideje egy kicsit megismerkedni a várossal?
– Budapest után furcsa egy ilyen kisvárosban élni, dolgozni, de nagyon tetszik. Mindenki kedves, tiszta szívű emberekkel vagyok körülvéve. A szakmai stábot kiváló szakemberek alkotják, Szentendrei Áronnal, Gyebrovszki Ádámmal és a régi motorossal, Fekete Krisztiánnal is öröm együtt dolgozni. Mindegyikükön azt látom, azt érzem, hogy új lendülettel vágtak bele a munkába, dolgozik bennük a bizonyítási vágy. Bízom benne, hogy valami nagyszerű dolog sül majd ki az egészből.