Olimpia: Párizstól Párizsig, avagy a vármegye ötkarikás érmesei

Magyarország a nyári és téli olimpiai játékokon összesen 540 dobogós helyezést gyűjtött össze, ezek 189 arany-, 163 ezüst- és 188 bronzéremként oszlanak el. A medálok megszerzéséből Tolna vármegye is kivette a részét, az itt született, élt vagy elhalálozott sportolók összesen tizennégy dobogós helyezést szereztek az ötkarikás játékokon. 

Öt olimpiai bajnok

Az első Tolna vármegyei sportoló száz évvel ezelőtt, 1924-ben szerzett olimpiai érmet Rády József személyében. A Szekszárdon 1884-ben született honvéd vezérőrnagy, a Magyar AC vívója a kard csapat tagjaként előbb ezüstérmes lett Párizsban, majd az 1928-as amszterdami játékokon olimpiai bajnoki címet szerzett. A 73 éves korában Balatonkenesén elhunyt kardozó válogatottbeli társa volt Glykais Gyula, aki ugyan Pomázon született, de később a Szekszárdi Városi Számvevőség irányítója lett, s itt is halt meg kétszeres olimpiai aranyérmesként 1948-ban, mindössze 55 esztendősen. Az 1932-es Los Angeles-i olimpián csapattársa volt a hétszeres bajnok Gerevich Aladárnak.

Olimpiai bajnoki címet szerzett tovább az „Aranycsapat” tagjaként az újdombóvári születésű Buzánszky Jenő (1952, Helsinki), valamint „földije”, a napvilágot 52 évvel ezelőtt meglátó Rózsa Norbert. A Dombóvári SE-ben nevelkedett úszó az 1992-es nyári játékokon 100 és 200 mellen ezüstérmet szerzett, négy évvel később Atlantában a hosszabb távon nem talált legyőzőre. De kanyarodjunk vissza 1992-re, amikor a paksi Kovács Antal Barcelonában megszerezte első és eddigi egyetlen magyar olimpiai aranyérmet cselgáncsban.

Szépen csillogó olimpiai érmek

Habár Pozsonyban született és Pécsett halt meg, Abay Nemes Oszkár életében fontos szerepet játszott Paks városa. Szüleivel és hét testvérével 1915-ben költözött a településre, itt tanult meg úszni a Dunában és a Hága-féle kosaras uszodában. Nem is akárhogyan, az 1936-os berlini olimpián 4x200 méter gyorsváltó tagjaként bronzérmet szerzett.

Orbán László ökölvívó 1949-ben született a vármegyeszékhelyen, rövid élete során (2009-ben Budapesten halt meg) magyar és Európa-bajnoki címek mellett a müncheni olimpián 1972-ben ezüstérmet szerzett könnyűsúlyban. Ezt követően sokáig kellett várni az újabb vármegyei éremre, ezt végül 1996-ban Meksz Anikó szállította. A kiváló kapus tagja volt a Kökény Beatrix, Mátéfi Eszter, Pádár Ildikó, Siti Beáta fémjelezte kézilabda-válogatottnak, amely bronzérmes lett Atlantában. Szintén a dobogó harmadik fokára állhatott fel Athénben (2004) és Pekingben (2008) – Kolonics György, majd Kiss Tamás párjaként – a kenu páros 1000 méteren az Atomerőmű SE kiválósága, Kozmann György, illetve Rióban Kenderesi Tamás, az aparhanti kötődésű, bonyhádi születésű úszó 200 méter pillangón Michael Phelps és Szakai Maszato után harmadikként csapott a célba.

Párizstól Párizsig az olimpiai dobogóra

Száz évvel, tíz sportolóval és tizenöt éremmel az első olimpiai dobogós helyezés után a paksi Pupp Noémi révén újabb medállal gazdagodott Tolna vármegye. Az Atomerőmű SE kajakosa előbb a Fojt Sárával, Csipes Tamarával és Gazsó Dóra Alidával alkotott négyes tagjaként végzett harmadik helyen 500 méteren, majd ezen a távon Fojt Sárával párosban is bronzérmet szerzett. Hazaérkezésekor – nővérével, Pupp Rékával és a szintén paksi olimpikon cselgáncsozó Gercsák Szabinával – vastaps fogadta az ASE-csarnok előtti téren.