2 órája
Több százan kísérték utolsó útjára Dombóváron Steiger Gábort
Egykori csapattársak, sporttársak, barátok, klubvezetők, munkatársak, szomszédok, utcabeliek rótták le kegyeletüket az ötvenéves korában elhunyt Steiger Gábor előtt.
A legendás dombóvári ezüstcsapat még legendásabb szabadrúgáslövőjét – már mondaná is, hogy nehogy leírd ezt, mert ez túlzás – sok százan kísérték el utolsó útjára. Néma csend borult péntek délelőtt a Római Katolikus Temetőre, a nap olykor olyan erősen sütött, mintha a nyár kellős közepén lettünk volna. Legyen ez egy szép nap, egy emlékezetes nap, egy vidám nap – talán így akarta a Teremtő is.
Fotó: Beküldött kép
Szinte megszakadt az ember szíve, amikor végignézett az itthagyott, megtört családtagokon, a gyászolókon, akiknek az élete ezután már soha nem lesz olyan, mint korábban volt. Steigi mindenkinek hiányozni fog. Ő volt az, akihez bármikor lehetett fordulni, akitől bármit lehetett kérni, akinek mindenkihez volt egy-egy jó szava. S aki mindig vidáman szemlélte az életet, a világot. Azt a világot, amelyet most végérvényesen itthagyott.
A barátok, a sporttársak nevében Gyánó Szabolcs búcsúzott.
„Ha nem érezted akkor itt most mi elmondjuk neked, te egy ikonikus személye vagy Dombóvárnak, nekünk, nekem… mindenkinek! Annyi, de annyi élmény és gondolat van a fejünkben hiszen neked nem egy hanem több baráti társaságod volt, s te mindegyikben központi szerepet töltöttél be! Soha nem felejtjük ezeket az összejöveteleket, a sztorikat...” – mondta Gyánó Szabolcs, akinek sokszor elcsuklott a hangja, miközben olvasta fel a lejegyzetelt mondatokat.
„Reméljük érezted, hogy veled vagyunk! Még most is! Mindenki, mindenki mert a barátok és akik szeretnek, nem kevesen vannak, sokan, nagyon sokan... Most ott fent te vagy Dombóvár nyolcasa, a csapatkapitány! Tiéd a szabadrúgás, mint mindig! Majd a győztes gólod után, pihenj le barát... Igyál egy fröccsöt és nézz le ránk!” – tette hozzá könnyek között.
Aki ismerte, akivel egy kicsit keresztezte egymást az élete, az Steigit soha nem fogja elfeledni – a mosolya mindig itt marad.
A Földön.
Ő pedig fent a mennyben most már örökké futballozhat, s egy-egy pazar szabadrúgásgól után cinkosan – ahogy szokta – kikacsinthat a szurkolók közé.
A vastaps, ahogy itt lent a Földön, ott fent, a mennyben sem fog abbamaradni...
