Kenettartó tégelyt rejtett a vár árka

Kenettartó tégely került elő a földből hat évvel ezelőtt az egykori tamási vár területén. A középkorból ránk maradt, bronzból készült edény április hónap műtárgya a Wosinsky Mór Múzeumban. Az országban ritkaságnak számító, különleges leletről dr. K. Németh András régész főmuzeológus készített összegzést, ezt idézzük az alábbiakban.

Két hasonló tárgyat ismerünk

A tégely három élesedő, hengeres rekeszből álló, egybeöntött edény töredéke, az egyik rekesznek nagyjából a fele hiányzik. A hengerek találkozásánál, azok között függőleges, enyhén kiugró borda fut végig. Az egyik henger felső részéből két, felül vízszintes helyzetű lyukkal ellátott, ferde nyúlvány emelkedik ki, amelyek eredetileg a fedél fülének csuklós pántját fogták körül. A szemközti oldalon a két hengeres rész között, a perem alatt íves lezárású, kiugró tag található, amelyre egykor a fedél záródott. Az edényt – a megmaradt, hasonló példányok alapján – eredetileg háromkaréjos, csuklós záródású fedél borította, amelynek belső felére a különböző szentségek nevének latin kezdőbetűit vésték.

A tárgy egy szentelt kenet – olaj és krizma, azaz olaj és balzsam keveréke – tárolására szolgáló liturgikus edény. A hét szentség közül a keresztség, a bérmálás, a betegek szentsége és az egyházi rend felvétele során használtak keneteket, amelyeket a püspökök szenteltek meg Nagycsütörtökön. 

– Hasonló tárgyat Magyarországról tudomásom szerint eddig mindössze egyet közöltek – mondta el dr. K. Németh András. – Az ismeretlen lelőhelyről származó, a tizenötödik századra keltezett kenettartó az egykori Delhaes-gyűjteményből jutott a Magyar Nemzeti Múzeumba. Ennek kidolgozása egyszerűbb a tamási példányénál, a hengeres rekeszek közti bordák hiányoznak róla. Tudomásunk van továbbá egy másik, még közöletlen darabról is, amely Kisoroszi határában került elő, talán egy elpusztult középkori kolostor környezetében. 

Egyszer volt ásatás a várnál

Mivel a kenettartó edény a római katolikus liturgia jellegzetes kelléke, így hasonló tárgyak felbukkanása elsősorban egyházi épületek környezetében lenne várható. Ezért is meglepő kissé, hogy az itt bemutatott példány a tamási középkori vár területén került elő. A vár valószínűleg a 13. században épült, de csak 1315-ben említi először írásos forrás. 1339-től Kőszegi János fiai kapták meg, egyikük leszármazottai immár Tamási néven 1444-ig birtokolták. 

A Tamásiak kihalása után a Héderváriaké, majd Werbőczi Istváné lett, 1545-től 1686-ig pedig török kézen volt. Maradványait 1776-ban robbantották fel, hogy építőanyagát újrahasznosítsák. A várról keveset tudunk, hiszen csak 1934-ben volt területén egyetlen, egy napig tartó ásatás erről is csak egy újságcikk tudósít. Az utóbbi években közösségi régészeti kutatás keretében számos alkalommal zajlott a várban műszeres leletfelderítés, elsősorban Kántor Miklós és Sándor Lajos részvételével. A tárgyat 2018-ban utóbbi kutató találta meg a vár árkában.

Bár elképzelhető, hogy a várban volt kápolna, ahol egy hasonló tárgynak helye lehetett, erről ugyanakkor nem maradt fenn írásos adat. Egy 19. századi feljegyzés szerint a vár lerombolásakor egy közel 10 kilogrammos harangtöredéket is találtak. Ez is utalhat kápolna létére, hacsak nem mindkét tárgy másodlagosan, beolvasztásra szánt nyersanyagként vagy zsákmányként – leginkább a török hódoltság idején – került a várba.