Négy (kutya)barát is köszöntötte az örökifjú főorvost

Jóllehet már áprilisban betöltötte kilencvenötödik életévét, néhány tisztelője pár napja külön is köszöntötte. Oka van ennek a kezdeményezésnek: ugyanis dr. Csók Sándor nyugalmazott szülész-nőgyógyász főorvos – mert róla van szó – nemcsak az egészségügyben tette le maradandó névjegyét, hanem az ebtenyésztők táborában is. 

A Tolna Megyei Népújság már ötvenhárom évvel ezelőtt arról írt, hogy „dr. Csók Sándor paksi orvos doberman kutyájával kezdett nagy reményekre jogosító tenyésztésbe.” Nem sokkal később arról jelent meg hír, hogy bernáthegyi kutyájával jól szerepelt a budapesti világkiállításon. Húsz esztendő elteltével pedig már arról számolt be egy hosszabb lélegzetű cikkben a lap, hogy „annyi díjat, értékes trófeát még nem szerzett senki, mint ő”.

Eppel János volt az ötletgazda, de az egyesület egykori elnöke – egyúttal a MEOE szekszárdi szervezetének és a Német Vizsla Klubnak is a volt vezetője – elhárította magától az elismerést, mondván: egy önzetlen, baráti társaság szervezte a házi ünnepséget, ami általuk valósulhatott meg. A csapat másik három tagja – Süveges József, Szénási István, dr. Túri Árpád – ugyancsak elkötelezett kutyabarát. S miután Dunaföldváron, illetve közelében laknak, úgy vélték, hogy ebbe a Duna-parti városba invitálják – szállítják autóval – az amúgy Pakson élő főorvost.

Az ünnepség valóban méltó helyszínen, a Stefánia nevű sétahajó fedélzetén zajlott. Itt, a kényelmes székeken hátra dőlve elevenítették fel a résztvevők a régi szép időket. Jó kedélyű, vidám találkozás zajlott le, időnként adomázó hangulatban, amiben az örökifjú, kifogyhatatlan történet tárral rendelkező főorvos vitte a prímet. A hátteret a lassan hömpölygő folyam adta, s a napsütésben megcsillant egy áttetsző plakett is, amin a négy (kutya)barát vésett, kalligrafikus írással örökíttette meg: Dr. Csók Sándor 95. születésnapjára.