Sefcsik Zoltán kinevezésén rajta van Isten pecsétje

– Egy mohácsi és egy szekszárdi lelkészt jelöltek a Tolna-Baranyai Evangélikus Egyházmegye élére. Hogyan lesz valaki esperes? Kell érte lobbizni, vagy ilyesmi, egyházi berkekben nem létezik? 

– Az egyházi szervezetünk alulról építkező – mondja a következő hatéves ciklusra esperessé választott szekszárdi lelkész, Sefcsik Zoltán. – Megválasztjuk a helyi, gyülekezeti vezetőket, aztán a középszinten folytatódik a tisztújítás, az egyházmegyéknél, majd a felső szinten zárul. Az egyházmegyében minden gyülekezetnek egy szavazata van az esperes személyét illetően.  

– Mekkora ez az egyházmegye? 

– Tizennégy önálló gyülekezet van, tizenöt parókusi lelkészi állással – ezek presbitériumai szavaznak. Ezen önálló egységekhez kapcsolódnak a környékükön lévő kisebb gyülekezetrészek.

– Zsugorodnak a közösségek? 

– Ez attól függ, hogy kiket tekintünk evangélikusoknak. Mert vannak, akik annak vallják magukat, mondván, hogy a szüleik, nagyszüleik is azok voltak, de ők maguk nemigen fordulnak meg a templomban, és vannak, akik buzgó, aktív, rendszeres hitgyakorlók. Itt, Szekszárdon nem tapasztalunk zsugorodást a közösségbe járók körében.  

– Mikortól lesz esperes, és miben változik majd a munkája?

– A voksolás áprilisban lezajlott, a beiktatásom június 15-én lesz, Pakson. Nálunk világi vezetők is vannak, megyei presbitérum, szintén hat évre választva. Elnöktársam a paksi Zuschlag János lesz. A tennivalóimat természetesen át kell rendeznem. A hitoktatásból kevesebbet tudok majd vállalni a jövőben – szerencsére vannak alkalmas emberek, akik átveszik –, és egy napot felszabadítok a gyülekezetek látogatására.

– Online nem lehetne azt letudni? 

– Nem, mert a személyes jelenlét szükséges. Egyrészt az adminisztratív ügyek rendezésében kell a segítség a kisebb gyülekezeteknél, másrészt a hivatásápolás, a bonyolultabb lelkigondozás, a felmerülő esetleges konfliktusok elsimítása is az egyházmegyei vezető feladata. 

– Egy esperes mindent tud és megold? 

– Szó sincs erről, csak aki kívülről lát egy élethelyzetet, olykor képes olyasmit is észre venni, amit a benne élők nem látnak. Sok esetben megvan az adott közösségben is a megoldás, csak azt kérdésekkel, rávezetéssel felszínre kell hozni. A hivatásgondozást felülrőllátásnak is szokták nevezni. De nem a nagyokos, nem a bölcs szemszögéből osztjuk az észt, hanem a pályán kívül álló javaslatát fogalmazzuk meg.  

– Isten megszólítja az embert, ha mondjuk problémamegoldásra, vagy egy tisztségre kiszemeli? 

– A hívő ember állandó kapcsolatban áll Istennel. Amikor megkerestek, hogy vállalnám-e a jelöltséget, hetekig töprengtem rajta, aztán úgy döntöttem, hogy rábízom Istenre. Ha megválasztanak, az legyen a jel, akkor az az Úristen pecsétje. És így történt. Nagy erőt ad ez a munkához.