Hit

2024.07.16. 20:02

Az értelem hallgat akkor, ha nem tud valamit megfejteni

Szülőfalujában tartózkodik ezekben a napokban Barsi Balázs ferences szerzetes. Nyári szabadságát általában itt tölti, egyébként a szécsényi rendházban él. Miséket mond a sióagárdi templomban, és elmélkedéseket, úgynevezett konferenciabeszédeket tart. A lapunknak adott interjúban sok mindent érintett a Szentháromságtól a közéletig.

Wessely Gábor

Barsi Balázs ferences szerzetes, a hazai egyházi élet egyik legismertebb hitszónoka (A szerző fotói)

– Egy bizonyos határon túl csődöt mond a tudomány, a logikus gondolkodás. Az már a hit világa, ahol azonban mégiscsak szeretnénk megérteni a megérthetetlent. Ön is írja egy helyen, hogy teológiai problémái mindenkinek, a papoknak is vannak. Hogyan oldhatók meg ezek? 
– Ha valaki keresztény, várni kell, hogy megoldódjanak – mondja Barsi Balázs szerzetes. – Nem kell mindent rögtön megérteni. Egy olyan teljességet fogadtunk el Krisztussal, amelyben nem lehet azonnal kiigazodni. Olyan ez, mint amikor beleszületünk ebbe a világba, és fokozatosan fedezzük fel, hogy jé, ez ezzel összefügg, az meg amazzal. A hívő ember elfogadja a Szűzanya szeplőtelen fogantatását, Jézus dicsőséges feltámadását, a szentségek misztériumát. Ha türelmesek vagyunk, és gondolkodunk, imádkozunk, szent írókat olvasunk, egyszer csak minden összeáll.

– Minden? Rájövünk a Szentháromság titkára? 
– Nem jövünk rá; el kell fogadni. Az az alap: Jézus identitása, hogy kicsoda ez a názáreti? Az értelem olyankor hallgat, amikor olyasmivel kerül szembe, amit nem tud megfejteni, kitalálni. Ez nem azt jelenti, hogy az értelem nem kell a hithez. Kell, csak másképp. Az emberi értelem képes eljutni az egy Istenig, ám az isteni belső, a Szentháromság felfoghatatlan. De ha kétezer éve ezt hirdeti az egyház, a szentek miatt, a vértanúk miatt elfogadom. És ha ezt elfogadtam, a többi dolog is kezd megvilágosodni. Például, hogy honnan van a mi személyünk (nemcsak a szüleinktől), honnan van a szeretet? S ha ezek a dolgok összeállnak, akkor megnyugodhatunk, megbizonyosodhatunk arról, hogy jól döntöttünk, amikor mindezek előzményeként elfogadtuk a kitalálhatatlant és megfejthetetlent. 

– Megfejthetetlen az is, hogy miért nem okosodik meg az emberiség. Miért követi el generációról generációra ugyanazokat a hibákat? Miért gyilkol, miért háborúzik? Rálőttek májusban Robert Ficora, most meg Donald Trumpra. Mikor térünk észre?
– Valóban zavaró, hogy az ember, miközben az életkörülményei egyre jobbak, mintha lelkileg, érzelmileg nem fejlődne. Jelen van a rossz, ám azt is észre kell vennünk, hogy a legmostohább történelmi korokban is kitart a jó. És a jóké a jövő! A jó meg tud bocsátani. Nyitott, őszinte. A gonosz viszont kérlelhetetlen, miközben érdekei szerint lavírozik. Pedig nincs olyan, hogy valaki a parlamentben nyakkendős úriember, a magánéletében meg másféle normákat követ. Én se csak az oltár mellett vagyok pap! 

– A tömeget a buli, az élvezet érdekli. Nem lehetne hathatósabban „reklámozni” az Istennek tetsző életvitelt? 
– Az a helyzet, hogy azt nem reklámozni kell, hanem felismerni. A hibáimmal együtt. Mindenkinek vannak hibái, bűnei, még a pápának is. De ebbe nem kell belenyugodni, bocsánatot kell kérni Istentől, aki megadja az újrakezdés lehetőségét. A bűnbánók kedvesek az Úristen előtt. Sok esetben hoznak létre olyan közösségeket, ahol a jók dominálnak, s szolgálnak például másoknak. Ám a rosszakat se vetik ki maguk közül, mert világosan látják, hogy azok önállóan életképtelenek. Tulajdonképpen a jón élősködik a rossz a világban, a létszámbeli megoszlástól függetlenül. A kölcsönhatás végeredménye kedvező: van fejlődés, kultúrát teremt a hit. 

– A saját életében is tapasztal hitbeli fejlődést? Vagy a papok a felszentelés után már rendben vannak, készen vannak? 
– Mindannyian alakulunk, jó esetben fejlődünk. Én már nem tanítok diákokat, novíciusokat, viszont sok előadást, lelkigyakorlatot tartok. A visszajelzések alapján elégedettek a beszédeimmel a hallgatóim. Legutóbb a Pécsi Egyházmegye papjainak tartottam egyhetes lelkigyakorlatot. Sok tapasztalatot szereztem annakidején a kamaszok között az esztergomi gimnáziumban. Úgy kellett a hittant tanítani, hogy felkapják a fejüket, érdekesnek találják, és figyelni kezdjenek. S ekkor már alkalmasak egy mélyebb megértésre, elvezethetők Istenhez. Ami az ember legfőbb vágya, akkor is, ha politikai vagy gazdasági téren próbálja elkenni. A katolicizmus tehát hirdetendő, de minek alapján? Ha elvek alapján, akkor elvtársak leszünk, ha osztály alapján, faj alapján akkor Hitlerhez, Sztálinhoz jutunk. Nekünk az istengyermekség alapján kell szemlélődnünk és működnünk.  

A strasbourgi egyetemen is tanult

Barsi Balázs 1946-ban született Sióagárdon. Ferences szerzetesi örökfogadalmat 1968-ban tett. Pappá 1971-ben szentelték, majd az esztergomi gimnázium orosz- illetve hittantanára lett. Később, 1975-től, húsz éven keresztül ferences novíciusmestereként tevékenykedett. Közben tanulmányokat folytatott a strasbourgi egyetemen. Ismertté vált a hitkeresők és a nem hívők között is, előadásainak, rádiós, tévés szerepléseinek köszönhetően. Közeledve a nyolcvanadik életévéhez már kevesebbet vállal, de szülőfalujába minden nyáron eljön egy-két hétre, misézik és beszédeket (elmélkedéseket) tart. Az idén a július 14-ei és 21-ei vasárnapi misét vállalta, utóbbit rendtársával, az újmisés Gács Paszkállal együtt mutatja be. Hétfőtől péntekig pedig félórás esti istentiszteletekre és félórás elmélkedésekre várja a híveket a helyi templomba.

 

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában