Fekete hegyek szabdalta országban táncolt a Bartina

Fekete Hegyek. Ezt jelenti a Crna Gora megnevezés magyarra fordítva. Ebben a balkáni országban, azaz, ahogyan mifelénk illetjük, Montenegróban lépett fel nemrég a szekszárdi Bartina Néptánc Egyesület felnőtt csoportja.

Segített a csapaton a gyógyszerész

– Nagyegyüttesünk négy éve volt utoljára határon túli vendégszereplésen. – mondta el lapunknak a csapatot vezető Zsók Kitti. – Közben a tagság egy része kicserélődött, sok a fiatal,  külföldi, felnőtt fesztiválon még sohasem járt táncos. Ezért éreztük szükségét annak, hogy újra utazzunk. Úgy két évvel ezelőtt vette fel velem a kapcsolatot a montenegrói fesztivál szervezője, így tehát úti célt keresve ez a lehetőség is felmerült. Miután kedvező feltételeket kaptunk, úgy döntöttünk, hogy elfogadjuk a meghívást.

A Bartina egy hétre ment Montenegróba, azon belül az Adriai-tenger partján fekvő Herceg Novi városába. Harmincegy fiatal indult útnak, az aktív csapat tagok mellett néhány régi, igen nagy örömmel színpadra állt táncos is csatlakozott a társasághoz. A szervezők által kért egyetlen fellépésen a bartinások egy szatmári és egy mezőségi koreográfiát adtak elő. Az előbbi a Kocsis Enikő-Fitos Dezső páros Táncrend, az utóbbi ugyanezen kettős Kurázsi című kompozíciója volt. 

– Hőség tombolt azon a vidéken is, ráadásul szállásunk egy domboldalban volt – folytatta Zsók Kitti. – Miután buszunk a meredek és szűk út miatt ide nem tudott felmenni, minden nap gyalog tettük meg a távot és mindig jól megizzadtunk, mire felértünk. A környék egyébként rendezett képet mutatott, kukákat nem igazán láttunk, de nem találkoztunk eldobott szeméttel. Miután az egyetlen fellépésnek köszönhetően bőven rendelkeztünk szabad idővel, megismerkedhettünk Herceg Novi hangulatos óvárosával. Kétszer vettünk részt hajó kiránduláson, megnéztük a Kék barlangot, ahol úszhattunk is. Eljutottunk Kotor városába, itt megnéztük a híres, lenyűgöző tengeröblöt. Eltölthettünk némi időt a Sziklák Nagyasszonya szigetén is. A fesztivál horvát és lengyel csoportjával két alkalommal is vidám hangulatú bulin erősítettük a baráti kapcsolatokat. Mindössze egyetlen nemkívánatos eseményben volt részünk. Vélhetően egy nem egészen friss étel miatt szinte mindenkin végigszaladt egy vírus, a maga nem fájdalmas, de annál kellemetlenebb tüneteivel. Szerencsére velünk volt Viola Nóra táncosunk, aki frissen végzett gyógyszerészként rövid időn belül sikeresen kikúrálta gyengélkedő társainkat.

Fekete hegyek, közösségi élménnyel

Szabadi Szilvia már járt az Adriai-tengeren, de Montenegróba most jutott el első alkalommal. Festői, hol hegyvidéki, hol tengeri táj tárult elé, élményt jelentett a hajózás, de számára a közösségben és közösségként együtt megélt pillanatok maradnak a legemlékezetesebbek. 

– Valamennyiünket megviselt a magas páratartalommal együtt járó forróság, ezért a fellépés külön kihívást jelentett – mondta. – Ám összeforrott csapatként, támogatóan működtünk együtt és erre nagy örömmel gondolok vissza. Esténként közös rendezvény zárta a napot, tartottuk ezt vagy magunk között, vagy a fesztivál többi, külföldi csoportjaival. Ilyenkor mindig új barátságok kötődtek, illetve a már létezők is szorosabbra fűződtek. Számomra ezek az emlékek a legszebbek.