Hatalmas madárpókok pihentek a pári könyvtárban

Tenyérnyi madárpókokat hozott előadása legutóbbi helyszínére Sár József. Félnie, főleg megijednie nem kellett senkinek, hiszen a „bogaras ember” ezúttal is üvegfalú vitrinbe zárt preparátumokat tárt a közönség elé. Az érdeklődők ez alkalommal, azaz a múlt hét végén Páriban, a könyvtárban csodálkozhattak rá a trópusi ízeltlábúak seregére. Mert nemcsak gombostűre tűzött pókok, hanem skorpiók, lepkék és a forró égöv gigantikus rovar példányai is színesítették a rendezvényt. Szó szerint színesítették, hiszen például a pillangók a szivárvány minden színében pompáztak.

A brazil dzsungelben is gyűjtött madárpókokat

A vendéget Cs. Mayer Katalin, a könyvtár vezetője köszöntötte. Sár József ugyan Baranyából érkezett a településre – az Illyés Gyula Könyvtár támogatásának köszönhetően –, de nem ismeretlen vármegyénkben sem. Miután nemcsak az ízeltlábúak, hanem a zene iránt is van vonzódása, kiváló dobosként korábban számos helyszínen fellépett szűkebb pátriánkban. Illetve, oszlopos tagja volt a bonyhádi székhelyű, Kárikittyom AntiCeleb ORchestra nevű csapatnak is. Ezzel a zenekarral 2016-ban Magyarországot képviselte a XII. Brazíliai Nagykövetségek Vásárán. 

S így máris eljutottunk abba az országba, ahol Sár József nemcsak turistaként fordult meg. Hanem az entomológia, azaz a rovartan elkötelezett tudósaként három gyűjtőúton is részt vehetett.  Brazília São Paulo, Minas-Geras, Goias és Tocantis államaiban, modern kori Molnár Gáborként eredt az ízelt lábúak nyomába. Előfordult azonban, hogy nem is kellett ezen lények után kajtatnia, a trópusi őserdőben jöttek időnként maguktól, kéretlenül is. Remek stílusban megírt, Bogaram: Brazília című könyvében közzé teszi egyik ilyen, cseppet sem kívánt találkozását az úgynevezett nadrágledobó hangyákkal. Balszerencséjére egyszer éppen egy tűzhangya bolyba térdelt bele és kisvártatva csak Ádám kosztümben szabadulhatott meg a testére csimpaszkodó, égető marású, aprócska fenevadaktól. 

A szúnyogoktól is kapott valamit

A még nagyobb veszélyt nem a jaguár, avagy kajmán, netalán madárpók jelenti, hanem a szúnyog. Ez az idegesítően zümmögő vérszívó igen kellemetlen betegséget, úgynevezett dengue-lázat terjeszt. Sár József is elmondhatja magáról, hogy az Amazonas-medencéjének dzsungele, pontosabban az ott tenyésző szúnyog ezzel a kórral is „megajándékozta.”

Mára azonban szerencsére már nyoma sincs ennek a betegségnek és az előadó Páriban is kalandos, izgalmas történetekkel hozta közelebb hallgatóságához gyűjtőútjai színtereit. A képzeletbeli utazás, tetézve a felszolgált, hűs limonádéval – fogalmazott Cs. Mayer Katalin – igazi felüdülést jelentett valamennyi jelenlévő számára. S ez a különleges rendezvény is hozzájárult ahhoz, hogy az ízeltlábúak iránti, időnként indokolatlanul sötét kép kellően árnyalttá váljon.