Születésnapján a sírjánál emlékeztek a költőre

Szekszárd, a szülőváros tisztelgett születésének évfordulóján a József Attila-, Robert Graves- és Mészöly Miklós-díjas költő, író, műfordító, Baka István emléke előtt. A költő negyedszáz barátja, ismerőse, tisztelője, s a költő testvére jött el, hogy sírjánál felidézzék emlékét.

Rubányi Anita előadóművész mondta el Baka Képeslap 1965-ből című, Mészöly Miklósnak írt költeményét, amelyben szekszárdiságáról mondott gyönyörű vallomást. 

Ezt követően Gacsályi József, költő, író, tanárember emlékezett ismerősére. Utalt arra, hogy Baka István része volt életünknek. Itt volt a kisvárosi létben, ahol sokáig ugyanaz a látvány fogadott, ha kiléptünk az utcára. A fasor, a részletekig ismert épületek, a lestrapáltnak tűnő tereptárgyak, meg az emberek, akikkel nap mint nap találkozunk.

Ha elmegyünk innen – mondta – akkor érezzük, hogy mi a hiány. Mikor nem tűnnek fel a megszokott arcok, mikor hiányoznak azok a karakterek, amelyeket ismerünk. Baka István viszont nem akkor tűnt el innét, amikor Szegedre költözött, hanem csak akkor, amikor onnét már soha többé nem jött vissza.

Idézett hajdani riportokból, amelyekben a költő a szülővárosáról beszélt, majd az emlékezők a születésnapon elhelyezték sírjánál a megemlékezés koszorúit, virágait.