2 órája
Nevezetes fák között barangoltunk a mesék és a valóság mezsgyéjén
A hédervári Árpád-tölgy lenyűgöző történelmi és természeti kincs. Azonban nem csak ez az ország északi részén található legöregebb tölgyóriás érdemel figyelmet: Tolna vármegye fái is bőven tartogatnak izgalmas történeteket. A bátaszéki molyhos tölgy, a szekszárdi Remete Berkenye és a bogyiszlói „vándorló tölgyek” nemcsak a természet, hanem a helyi legendák őrzői is. Ismerjük meg együtt ezeket a matuzsálem korú fákat, amelyek már régóta velünk élnek, és történeteik továbbra is inspirálnak minket.
Sétálunk a csendes erdőben, nem messze Rácegrespusztától, a fák susogása közt mintha lassan egy mesevilág nemlétező kapujához közelednénk. Valahol az ágak közül talán egy tündér integet, vagy egy elvarázsolt lovag kacsint ránk – mindenesetre, ha már megtalálták Magyarország legöregebb fáját, mi itt Tolnában az égig érő fához tartunk. Igen, felnőtt létünkre is szívesen ülnénk be Lázár Ervin ölébe – vagy jobb híján a Nagyszederfa tövébe –, hogy hallgassuk, amint a fa leveleinek susogása egy újabb mesét súg a lelkünkbe. Bár a Nagyszederfa közelebb áll hozzánk, most, 2024-ben mégis Magyarország legöregebb tölgyóriásának meséire figyelünk elsősorban.
Fotó: Origo
Magyarország legöregebb fája – Az Árpád-tölgy legendája
Nemrég derült ki, hogy Magyarország legidősebb fája nem más, mint a Győr-Moson-Sopron megyei Héderváron található Árpád-tölgy, életkorát 800 és 1000 év közé saccolják. Még maga Árpád fejedelem is itt pihenhetett meg – legalábbis a legenda szerint, amely bár kissé hihetetlennek tűnik, kik vagyunk mi, hogy vitatkozzunk az ősi történetekkel? A fa méretei is lenyűgözőek: törzsének kerülete mintegy 7 méter, magassága pedig 14 méter. A sok vihart látott tölgy csodálatos példája annak, hogy néha a legöregebb dolgok is képesek újra és újra megújulni, hiszen még ma is makkot hoz – talán épp egy újabb legendát rejtve el termésében.
A Bátaszéki molyhos tölgy az Európai Év Fája versenyben is győzött
Ha már hatalmas tölgyekről beszélünk, Tolna megye is kitett magáért. A Bátaszéki molyhos tölgy 2015-ben az Év Fája lett Magyarországon, majd 2016-ban az Európai Év Fája versenyen is diadalmaskodott. A helyiek legendái szerint ez a fa még a törököket is látta, és valahogy túlélte a találkozást, ami nem kis teljesítményt! A 17,5 méter magas és 4,7 méteres törzskerület fa nemcsak a mérete miatt tiszteletreméltó, hanem azért is, mert a helyiek minden évben borral locsolják meg, hogy biztosítsák a következő évi jó szőlőtermést. Egy jó pohár bor mellett el is merenghetünk azon, vajon hány évig kellene még locsolni ahhoz, hogy ez a tölgy elérje az ezeréves kort.
Fotó: Thaler Tamás
A Szekszárdi Remete Berkenye: a fa, ami meséket rejt
A Szekszárdi Remete-kápolna mellett áll egy különleges fa, ami 2023-ban megnyerte az Év Fája címet. Ez a berkenye nemcsak a hitélet középpontja, hanem a meséké is. A Remete-csurgó mellett álló fa már szent hely, amelyre szinte indaként fonódnak a történetek. A berkenye gyümölcse kicsit olyan, mint egy apró, vad körte, de csak akkor fogyasztható, ha már szottyosra érett – éppen úgy, mint a legjobb történetek, amik csak akkor érnek igazán össze, ha már egy ideje hordozzuk őket magunkban.
Bogyiszlói vándorló tölgyek: történelmi mozgalmasság
Tolna vármegye egy másik gyöngyszeme a Bogyiszlón található „vándorló tölgyek” ligete. Ezek a fák egykor a Duna túloldalán álltak, de a folyószabályozás miatt átvándoroltak a mai helyükre – igaz, nem a saját lábukon, de akkor is kalandos az életútjuk. Az óriási kocsányos tölgyek látványa felidézi azokat az időket, amikor még legelők és tölgyesek váltották egymást a tájban, és a természet ritmusában élt az ember.
Béri Balogh Ádám fája: egy kuruc brigadéros emlékőrzője
Szekszárd és Mohács között, a Sárköz vidékén található a híres Béri Balogh Ádám fája. Tudva levő, hogy a fa tanúságot tehetne az esetről, amikor Béri Balogh Ádámot elfogták a labancok. Persze azóta már ki kellett vágni az öreg szilt, de helyette ültettek egy másikat, ami büszkén őrzi a kuruc brigadéros emlékét, mert „kell egy fa Béri Balogh Ádámnak!” És tényleg: minden fához tartozik egy történet, egy legenda, ami összekapcsolódik a múlttal.
A mese vége sosem jön el
Ahogy Tolna vármegye fái között sétálunk, ha csak gondolatban is, és hallgatjuk a fák történeteit, egyre inkább úgy érezzük, hogy egyáltalán nem ér véget a mese. A fák őriznek minket, mi pedig őrizzük őket. Lehet, hogy nem tudnak a mi nyelvünkön beszélni, de a szél susogásában, a levelek mindig halk zizegésében ott van egy újabb történet – csak meg kell hallanunk. És ki tudja, talán egyszer még Lázár Ervin is visszatér, hogy elmondja a következő mesét, amit a Nagyszederfa levelei suttognak neki.
