Szabad modernizálni a hagyományokat?

A legtehetségesebb kézművesek, a legnagyobb kismesterek munkáiból nyílt kiállítás a tolnai Mag-házban pénteken, mely október végéig tekinthető meg. A Hagyományok Háza 14. alkalommal írt ki pályázatot népi tárgyalkotók számára. A felhívás háromévente jelenik meg, a díjátadót általában a fővárosban tartják, de most Tolnára esett a szervezők választása. Azok adhatták be pályamunkáikat, akik nem a négy nagy szakágba sorolható mesterségek művelői (kerámia, szőttes, hímzés fafaragás), hanem mással foglalkoznak: gyöngyfűzők, kalaposok, csipkeverők, fémművesek, hangszerkészítők, bőrművesek, tojásdíszítők, gyertyamártók, csuhé-, gyékény-, szalmatárgykészítők, mézeskalácsosok stb.

A kilenctagú szakmai zsűri elé anonim módon (a nevek feltüntetése nélkül) érkeztek az alkotások. Nívós volt az anyag, ami abból is lemérhető, hogy a beküldött, mintegy 160 pályaműből több mint 120-at ítéltek kiállításra alkalmasnak. A fődíjat Juhász Áron budapesti bőrműves kapta. Átadtak továbbá három első, három második, három harmadik és öt különdíjat. Utóbbiak között volt egy Tolna vármegyei is: a tengelici Pete Jánosné, aki csuhé használati és dísztárgyakat készít. 

A díjátadóval egybekötött kiállításmegnyitón Csákány Zoltán néprajzkutató, a Hagyományok Házának munkatársa köszöntötte a megjelenteket. Vázolta a pályázat lebonyolításával kapcsolatos részleteket, majd Tóth Györgyi, a Mag-házat is működtető művelődési központ igazgatója beszélt a helyi hagyományokról és értékekről: a tolnai gasztronómiáról, művészetről és népművészetről. Például hozta mások mellett Martinek József, Mözsi-Szabó István és Szily Géza festő, Határ József fafaragó, a kékfestő Horváth család, valamint a fazekasok, Verseghy Ferenc és a Koroknay házaspár munkásságát. 

Szakmai értékelést Széll János zsűritag, etnográfus adott. Dicsérte a helyieket, hogy egy volt szovjet laktanyából milyen remek kulturális komplexumot alakítottak ki, méltó környezetet biztosítva többek között ennek a kiállításnak is. Beszélt a tradícióról és a megújulásról, arról az érzékeny kérdésről, hogy mennyire szabad „modernizálni” a hagyományokat a tárgyalkotásban. 
– Nem baj, ha változnak a hagyományok – hangsúlyozta –, csak a mélyebb tartalmuk ne sérüljön! A tárgyi kultúra folyamatosan megújulhat, ha elkötelezett alkotók, egyedi, de megismételhető, kisebb tételben gyártható munkákkal rukkolnak elő. Mindehhez persze az is kell, hogy az érdeklődő közönség ezeket a tárgyakat vásárolja, használja. Mert régi bölcsesség, hogy csak az az igazán szép, ami hasznos. Épp ezért a zsűrizéskor a tárgyak tartós használhatóságát is vizsgáltuk. 

A rendezvényen közreműködött a Mihalovics Zsolt vezet Bogyiszlói Zenekar. Szép sikert arattak, csakúgy, mint az az alaptétel, amit Széll János fogalmazott meg: „Ahol van hagyomány, ott él a múlt, és ahol él a múlt, ott lesz jövő!”

A fotók a szerző fotói