Djokics Zseljko: – Szívem szerint örökre maradtam volna Szekszárdon (videóval)

– Ez a párharc felért egy aranycsatával, nagyszerű csapat ellen sikerült megszereznünk a bronzérmet, egyúttal elbúcsúznom szeretett csapatomtól – fogalmazott a Sopron ellen 91–75-re megnyert mindent eldöntő harmadik mérkőzés után Djokics Zseljko, aki nyolc és fél év után távozott a KSC Szekszárdtól.  – Emlékszem, a Sopron ellen játszottunk nyolc évvel ezelőtt, amikor a félidőben még félig üres volt a csarnok, a szünetben aztán mentek körbe az üzenetek telefonon, hogy vezetünk tizenöt ponttal. A győzelemmel végződő találkozó végén megteltek a lelátók – emlékezett vissza az első meghatározó pillanatára. – emlékezett vissza az első meghatározó pillanatára.

A szerb-magyar vezetőedző hozzátette, mint egy gyorsvonat, úgy suhant el ez a több, mint nyolc esztendő, amit valamennyi játékosának, stábtagjának, a szurkolóknak és menedzsmentnek is megköszönt, akik szinte testvéreivé váltak ez idő alatt.

– Nehéz elhatározás volt, de azt éreztem, hogy nekem és a klubnak is kell a változás. Szívem szerint örökre maradtam volna Szekszárdon, de amikor meghoztam a döntést, nagy kő esett le a szívemről. Sokan kérdezték tőlem 2016 februárjában, amikor ide kerültem, hogy mi a célom? Mindig azt válaszoltam, hogy Szekszárd ne csak a jó bor, hanem a kosárlabda városa is legyen. Azt hiszem, közel kerültünk ahhoz a szinthez – folytatta a vajdasági mester az érzelem dús búcsúztatása után.

A jövőjét firtató kérdésre Djokics Zseljko azt mondta, jelenleg pihenni szeretne és a családjával lenni. A visszatérésével kapcsolatban sejtelmesen úgy fogalmazott, ki tudja, lehet, hogy

Az biztos, hogy figyelemmel követi majd a Szekszárd eredményeit és szurkol majd az új edzőnek is, akiről annyit mondott, hogy „ismerős arc” lesz és örülni fognak neki a szurkolók. Egyúttal kéri a drukkereket, hogy támogassák őt és a klubot, mert ez egy szerethető csapat.