Megint mérgesek vagyunk a világra

[caption id="" align="alignleft" width="250"] Nádas György ma is sokat bosszankodik közéleti problémákon fotó: Schmidt János
[/caption]– Ön humoristaként húszévesen már sztár volt, aztán mégis a színészet felé fordult. Miért kezdett új életet?
– Azért, mert harmincévesen rájöttem, hogy a kabaré világában számomra már nincsenek távlatok. Mindent elértem: megkaptam a Karinthy-gyűrűt, volt egy Erzsébet-díjam, s olyan fantasztikus emberek segítették a pályafutásomat, mint Marton Frigyes, Sinkó Péter, Farkasházy Tivadar és Kaposy Miklós. Az ország legnépszerűbb duójának voltam az egyik tagja, s úgy éreztem, innét már nem lehet tovább lépni. No és persze az is munkált bennem, ami minden páros esetében felvetődik: önálló egyéniségként is ki akartam magam próbálni. Ez persze hülyeség, hiszen a jelenlegi hírnevem jórészt ma is annak az időszaknak köszönhetem, de ezen mindenki átesik.

– Összevesztek Markos Györggyel?
– Hát persze! Gondoljon csak bele: ha két, teljesen különböző személyiségű ember tíz évig szinte minden napját együtt tölti, óhatatlanul is előfordulnak súrlódások. Ezek azonban nem komoly dolgok. Most például újra együtt dolgozunk. Azt vesszük észre, hogy csak a nevek változnak, a problémák szinte ugyanazok, mint 10-15 évvel ezelőtt. Megint mérgesek vagyunk a világra, és ez jó.

– Érdekes, erről az újrakezdésről semmit nem hallani.
– Mert amit csinálunk, az egyelőre nem országos léptékű. Tiszaújvárosban az ottani televízió vezetője, Weisz György barátom vetette fel, hogy csináljunk nekik egy rendszeresen jelentkező műsort. Kipróbáltuk és működik. Most azt tervezzük, hogy ezeket az adásokat felajánljuk más városi televízióknak is, s így lopjuk be magunkat ismét a köztudatba. Ha már tavaly senkinek sem jutott eszébe, hogy 25 éves a Markos-Nádas duó.

– Ez rosszul esett önnek?
– Ugyan, szerepelek én eleget a tévében! A különböző nagyságú állami keresztek meg amúgy sem felénk röpködnek.

– Mit szól a pesti kabaré átalakulásához? Hódít a stand up comedy, vagyis a humoristák többsége kiáll a színpadra és mindenféléről beszél.
– Őszintén remélem, hogy ez csak átmeneti jelenség. Jól megírt, poénos jelenetekre ugyanis mindig szükség lesz. Az, hogy valaki egy farmerban meg egy pólóban vicceseket mond, szerintem nem igazán időtálló produkció. Nem azért mondom, hogy felértékeljem magunkat, de a mi szövegeinkben több tucat különböző hang volt, énekeltünk, színészkedtünk, egyszóval igyekeztünk minél többet adni a közönségnek. Ma ez az igény mintha eltűnőben lenne, pedig a kabaré nem csak a dumáról szól.

– Ha már a színészkedést említette: most épp milyen darabban játszik?
– A Karinthy Színház New York-i páparablás című vígjátékában, és az Aranytíz teátrumban, a Szécsi Pál szerelmeiről szóló darabban. Utóbbival nemrég voltunk Malmőben, s nagy öröm, hogy engem külön is visszahívtak. Nemrég pedig Kolozsvárra invitáltak, az erdélyi magyarok humorfesztiváljára.

– Tekintve, hogy arrafelé a jobboldalhoz közel álló nevek csengenek jobban, ez valóban nagy elismerés.
– Az igazat megvallva sokáig ódzkodtam is attól, hogy Erdélybe menjek. Valamiért úgy gondoltam, hogy arrafelé minden mondatban benne van a drága magyar anyaföld, s ezzel nem igazán tudtam mit kezdeni. Aztán persze kiderült, hogy ez nem egészen így van, s ma már azt mondom: az, hogy a kolozsvári operaház színpadán szerepelhetek, felér egy kitüntetéssel.

– Mi a helyzet az édesapjáról írt, Különös éjszaka című musicallel?
– Elkészült. Van helyszín, rendező, szereposztás, csak egyvalami hiányzik: a pénz. Valahányszor szóba kerül a bemutatása, minden színház úgy kezdi, hogy hozzak pénzt. Kértem támogatást a kulturális tárcától, de tavaly október óta még csak nem is válaszoltak.

– Miért nem csinálják meg a darabot szponzorokkal, üzleti alapon?
– Nem akarom, hogy bárki is azt gondolja, én ezen egy fillért is akarok keresni. A támogatás csak ahhoz kellene, hogy valahogy elinduljon a dolog. Kiszámoltuk: egy előadás nagyjából egymillió forintba kerülne, aminek a fele a terembérlet. A végén természetesen elszámolnánk. Én nem mutyizni szeretnék, hanem emléket állítani annak az embernek, aki olyan dalokat írt, mint a Különös éjszaka, a Kicsit szomorkás a hangulatom, vagy a Jamaikai trombitás. De hát úgy látszik, a döntéshozók szerint Nádas Gábor munkássága mégsem a magyar kulturális örökség része.

– A fia még mindig a vendéglátásban zenél?
– Igen, bár most itthon van. Nemsokára indul vissza Rodoszra, ahol tizenkét hotelben lépnek fel rendszeresen. Egy kétszer ötven perces Beatles-showt nyomatnak, most van egy új John Lennonjuk, mert a régi már kiöregedett.

névjegy:

Nádas György Született: 1962. április 30-án. Iskolái: A Színművészeti Főiskolát 1983-ban, már az első évben otthagyta. Pályája: 1982-ben Markos Györggyel megnyerték a Humorfeszivált, 1983-92 között a Mikroszkóp Színpad tagja, utána a Karinthy és a Turay Ida Színházban szerepelt. Elismerései: Karinthy-gyűrű, Erzsébet-díj (1991)

Született: 1962. április 30-án.

Iskolái: A Színművészeti Főiskolát 1983-ban, már az első évben otthagyta.

Pályája: 1982-ben Markos Györggyel megnyerték a Humorfeszivált, 1983-92 között a Mikroszkóp Színpad tagja, utána a Karinthy és a Turay Ida Színházban szerepelt.

Elismerései: Karinthy-gyűrű, Erzsébet-díj (1991) Nádas György ma is sokat bosszankodik közéleti problémákon fotó: Schmidt János -->