Simonyi: rocknagykövetből filmes

[caption id="" align="alignleft" width="250"] Simonyi itt a pulpituson, de a színpad sem áll tőle távol
[/caption]Manapság az etyeki filmstúdió vezetőjeként hallani Simonyi Andrásról. A volt washingtoni nagykövet azonban már diplomataként is sajátos hírnevet vívott ki magának: zenekarában igazi rocksztárral játszik együtt, és rajongóik között tudhatják Barack Obama egyik főtanácsadóját is.

– A héten hunyt el Tom Lantos. Az amerikai kongresszus magyar származású képviselőjét ön nem csak washingtoni nagykövetként ismerte, hanem személyes jó barátja volt. Mikor találkoztak utoljára?
– Tíz napja. Sok mindenről beszélgettünk, azt kérte hazai vicceket mondjak neki.

– Hogyan emlékszik rá?
– Nem tudom, előfordult-e már, hogy egy magyar ember tiszteletére eresztették volna felárbócra az amerikai lobogót a Fehér Ház előtt, de az is sokatmondó, hogy Bono azt kérte a csütörtöki washingtoni búcsúztatón jelenlevőktől, emlékére énekeljék el a „híres magyar szerző, Johann von Lennon dalát, az All You Need Is Love-ot”. Ilyen magas pozíciót nem vívott ki az Egyesült Államokban hazánkfia, de Tom Lantosnak még a távozása is fontos üzenetet hordozott Amerikának Magyarországról.

– Mi volt ez az üzenet?
– Hogy ne legyünk kishitűek. Tom Lantos a poklok poklából menekült ki Amerikába. Magyarországot mégis mindvégig mély szeretettel övezte, annak ellenére, amit hazája vele és több százezer honfitársával tett. Felbecsülhetetlen szerepet játszott abban is, hogy Magyarország  fontos szövetségessé valt Washington számára. Hihetetlen volt például, ahogy megemlékeztek az 1956-os forradalomról: Lantos Tamásnak nagy szerepe volt abban, hogy Bush elnök részt vett a Capitoliumban rendezett ünnepségen.

– Halála után is megmarad ez a jó viszony a két ország között?
– Egyes embereknek hihetetlen jelentősége lehet, de nem múlhat rajtuk minden. Az azonban igaz, hogy kritikus pillanatokban szükség van egy ilyen személyisegekre.

– És most ilyen kritikus helyzetet élünk? Mostanában sokat hallani például arról, Magyarország mikor kerül be végre a vízummentességi programba.
– Ha az elmúlt öt évben, amióta a folyamat tart, nem tudtuk felépíteni a bizalmat, akkor azt néhány hónap alatt sem lehet. Van persze meg teendő, de azon már nem múlhat.

– Más probléma sincs?
– Amikor tavaly nyáron otthagytam a Külügyminisztériumot, megfogadtam, hogy nem nézek vissza. Engem az érdekel, hogyan lehet előnyt kovácsolni Magyarország számára a jó kapcsolatokból. Ezzel a döntésemmel egyesek visszaélnek, vannak nevetséges kísérletek az elkövetett hibák áthárítására. Egyszer talán megírom az öt éves nagyköveti tevékenységem során tapasztaltakat. Ez ma korai, nem szólok bele aktuálpolitikai kérdésekbe.

– Akkor arról sem beszél, miért hagyta ott a diplomáciai pályát?
– Nem.

– Tom Lantos Önnel szemben nem tartóztatta meg magát attól, hogy határozott véleményt fogalmazzon meg magyar politikai kérdésekről, legutóbb a Magyar Gárdával kapcsolatban. Nem váltott ez ki ellenérzést?
– Egyáltalán nem. Tom Lantosnak erős meggyőződései voltak, és ezekből soha nem engedett. Sutaságból eredő hibákat meg is bocsátott, de az elvtelenséget soha, barmelyik oldalról is jöjjön az.

– Mennyire jellemző a bevándorló politikusok körében, hogy „hazaszólnak”? Arnold Schwarzenegger kaliforniai kormányzótól például nem nagyon hallhattunk semmit Ausztriával kapcsolatban.
– Ők ketten teljesen más tapasztalatokkal érkeztek Amerikába. Amikor Tom Lantos 1947-ben elmenekült, a holokauszt és a világháború után egy kommunista diktatúra készült ráborulni Magyarországra. Az emberi jogokért és az antiszemitizmus ellen folytatott harc határozta meg egész pályáját. Először 1983-ban találkoztam vele, ő új kongresszusi képviselőként már akkor egy demokratikus Magyarországért állt ki.

– Demokrata politikusként jó viszonyt ápolt a jelenlegi, republikánus vezetéssel is?
– Sokszor elmondta nekem: nagy vitáim vannak republikánus politikusokkal, mégis milyen jól elboldogulunk. Én is ezt tanultam Amerikában, és akár ezer mérföldet is hajlandó vagyok megtenni, hogy egy milliméterrel csökkentsem a megosztottságot itthon.

– Öt évet töltött Washingtonban nagykövetként. Mit tanult még?
– Nyitottságot, bátorságot, és azt, hogy amit reggel kigondol az ember, estére egy lépéssel közelebb kerülhet a megvalósításához. Vagy azt, hogy kire kell felnézni: nagyon szeretném, ha a magyar fiatalok példaképei is bulvárhősök helyett Simonyi Károlyok, vállalkozók, művészek vagy eppen a Tom Lantosok lennének. És persze azt is megtanultam, milyen fontos kommunikációs eszköz a kultúra.

– A magyar kultúra is?
– Igen, az különösen! A magyar zene, festők, filmesek hihetetlen erőt képviseltek a nagykövetség számára. Amikor a rockzenét bevetettem, azt értékelték, hogy nem amerikai akartam lenni, hanem olyan magyar, aki megérti az ő kultúrájukat, beszéli a zenei nyelvüket. Az angoltudással az agyakhoz, a rockzenével a szívekhez jutottam el. Ez utóbbi talán fontosabb.

– Amerikai diplomatákkal, politikusokkal játszik zenekarában, igaz, van közöttük Grammy-díjas zenész is. A Coalition of the Willing eljutott a diplomáciai körökbe is?
– Igen, Jeff Baxter igazi rocksztár. Volt egy jótékonysági koncertünk, amit Tom Lantossal szerveztunk. Ő konferálta fel az együttest. Olyan közönség előtt jatszottunk, amely valószínűleg sosem járt még ilyen cool helyen, Washington külvárosában.

– Hová csalta el őket a koncertjük kedvéért?
– A híres 9:30 Clubba. Játszott ott David Bowie-tól, John Fogertytől a Black Crowsig mindenki. Csak annyit mondanék, hogy a norvég nagykövet sofőrje kitette a főnökét, aztán inkább elhajtott. A bejáratnál ugyanis egy nagy darab, tetovált, pearcinggel teleaggatott őr posztolt. Amúgy végzett pszichológus, és egy áldott szelíd ember.

– Nem tartották kollégái különcnek?
– Annyira nem, hogy formális, magas szintű találkozókon gyakran előfordult, hogy a tárgyalópartner hozzám fordult, és nekem szegezte a kérdést: ki a kedvencem. Volt, aki nekem vallotta be, hogy titokban Grateful Dead koncertekre jár. Barack Obama elnökjelölt fő külpolitikai tanácsadója az együttesem nagy rajongója. Öt koncertünkön volt, még New Yorkba is utánunk jött.

– Megmaradt az együttes azután is, hogy távozott Washingtonból?
– Hogyne, távkiképzésben. Megbeszéljük egymással, ki mit hallgat, mit játszik éppen, és külön gyakorolunk. És most kaptam a magyar Fibenare műhelytől egy fantasztikus új gitárt.

– Több ideje van gyakorolni?
– Azt nem mondhatom, hiszen mindkét kezem tele van új elképzelésekkel, ráadásul Brüsszel és Budapest között ingázom.

– A kétlakiság mennyire fárasztó?
– Jól fel kell mérni az embernek az energiáit. De tizenöt éve még nem gondolkoztam azon, ha utazni kellett valahová, most már igen.

– És a magánszféra nagyobb erőfeszítést igényel?
– Mindenkinek tudom ajánlani, hogy próbálja ki. Nem egyszerű az átmenet, nem kockázatmentes. Innen döbben rá az ember, mennyire kényelmes volt a korábbi élete. Amerikában normális dolog, sok ilyen barátom van, korábbi politikusok, akik ide-oda mozognak a két terület között, és bizony megdolgoznak a pénzükért. Viszont megismerik mindkettőt.

– Ön tervez hasonló visszafordulást?
– Ezen most nem gondolkozom.

– Elege lett?
– Szereztem még egy fontos tapasztalatot Amerikában: nem minden szólhat a politikáról. Legszívesebben száműzném a politikát a hálószobákból.

– Mostanában leginkább úgy hallani Önről mint az etyeki Korda filmstúdió első embere. Nincs ez távol az előző munkájától?
– Ugyanúgy Magyarországról szól: fontos, hogy láthatóak legyünk a világban. Ehhez viszont olyan minőségi szigetek kellenek, mint Etyekwood, amely egy platform lehet az országnak az érvényesüléshez. Nem fejeztük még be teljesen, de Guillermo del Toro, aki a Hellboy második részét forgatta itt, már rányomta a minőségi pecsétet a stúdióra.

– Brüsszelben is dolgozik. Európa fővárosából milyennek látszunk mi európaiak, akik sokszor nem vagyunk túl jó véleménnyel Amerikáról?
– Kényelmességet látok sok európai országban, így nálunk is. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mindig ilyen békés világban élünk majd, és az magától lesz ilyen. Ne értse félre, imádok itthon lenni, fantasztikus helynek tartom az országot, de mi is köldöknézők vagyunk, pedig ennél többre vagyunk képesek. A verseny nem áll meg, és sok szempontból érdemes Amerikára tekinteni. Amerika az egyetlen ország amely saját magát képes újradefiniálni. Ezt persze Európa nem szereti hallani, de attól még igaz.

– 2008-ban, az elnökválasztás évében is egy ilyen megújulás előtt vagyunk?
– Mindhárom politikus, aki esélyes arra, hogy novemberben megnyerje az elnökválasztást, képes lesz erre az újradefiniálásra. Még a republikánusok favoritja, John McCain is.

– A két demokrata jelölt, Barack Obama vagy Hillary Clinton viszont mindenképpen újat hoz. Felkészült az amerikai társadalom arra, hogy egy afrikai-amerikai vagy egy nő vezesse az országot?
– Igen, és mindenképpen fantasztikus fordulat előtt áll az Egyesült Államok. Érdekes módon az nem is igazán téma, hogy fehér vagy nem, nő vagy férfi, csak az hogy alkalmas-e?

– Az elnökváltás a magyar-amerikai viszonyt hogyan befolyásolhatja?
– Nekünk az Egyesült Államok elnökével kell együttműködnünk, bárki legyen az. Magyarország nagyon sokat köszönhet George W. Bush-nak, de csapatában is sokat tettek azért, hogy jobban megismerjék a kultúránkat. Közülük is elsősorban Nancy Goodman Brinker volt budapesti nagykövet, aki most az elnök protokollfőnöke.

– Mi tehetünk valamit azért, hogy felfigyeljenek ránk?
– Borzasztó nagy a verseny, folyamatosan újra kell gondolni viszonyunkat, és nem szabad elfelejteni: mindig áldozatot kell hoznunk.

Névjegy:

1952-ben született Budapesten 1968-ban megalakította a Heavy Leavy Marklin Bluesband együttesét 1975-ben végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen 1984-től az MSZMP külügyi osztályán dolgozott 1995-től NATO-nagykövet, a csatlakozás után misszióvezető Brüsszelben 2002-2007 között a washingtoni magyar nagykövetség vezetője Jelenleg az etyeki Korda Stúdió igazgatótanácsának elnöke, valamint egy brüsszeli cég ügyvezetője Gitározik, 1971-ben játszott az LGT első albumán. Diplomatákból álló zenekara, a Coalition of the Willing több jótékonysági koncertet adott. Budapest–Washington nevű együttesével fellépett a Sziget Fesztiválon. Nős, két gyermeke van

1968-ban megalakította a Heavy Leavy Marklin Bluesband együttesét

1975-ben végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen

1984-től az MSZMP külügyi osztályán dolgozott

1995-től NATO-nagykövet, a csatlakozás után misszióvezető Brüsszelben

2002-2007 között a washingtoni magyar nagykövetség vezetője

Jelenleg az etyeki Korda Stúdió igazgatótanácsának elnöke, valamint egy brüsszeli cég ügyvezetője

Gitározik, 1971-ben játszott az LGT első albumán. Diplomatákból álló zenekara, a Coalition of the Willing több jótékonysági koncertet adott. Budapest–Washington nevű együttesével fellépett a Sziget Fesztiválon.

Nős, két gyermeke van Simonyi itt a pulpituson, de a színpad sem áll tőle távol -->