A kétszeres olimpiai bajnok remek formában indult ki az olimpiára

Csipes Tamara sosem vágyott arra, hogy ismert sportoló legyen. Számára a siker nem feltétlenül a győzelmekhez és az aranyérmekhez kötődik. Mint mondja: sikernek éli meg azt a szürke hétköznapot is, amikor edzésen jól tud teljesíteni. Legnagyobb szurkolója a kislánya, és úgy gondolja, hogy a párizsi felkészülése sikerült, ez ad egyfajta magabiztosságot számára. Három számban szurkolhatunk neki az olimpián, hiszen egyesben, párosban és a négyes tagjaként is hajóba ül. A kétszeres olimpiai, világ- és Európa-bajnok magyar kajakozóval a Holt-Tiszai Vízisport Telep edzőtáborában beszélgettünk.

A tartalom az MBH Bank Szurkoljunk egymásnak! kampányának keretében jött létre.

Egész életedet kajakos közösségben töltötted. Hogy emlékszel vissza gyermekkorodra? Mikor tudatosult benned, hogy te is kajakos leszel?

Nincs egzakt és pontosan beazonosítható emlékképem. Gyakorlatilag nulla éves korom óta a sport bűvöletében élek. Élsportoló szülőkkel nem is volt más választásom. Amikor apa olimpiai bajnok lett, én még meg se voltam, de későbbről vannak foszlányok, hogy tévében nézzük a közvetítést, ahol versenyzik, aztán vannak olyan emlékeim, hogy a Tiszán vagy a Dunán vagyunk.

Onnantól egyenes út vezetett a kajakhoz?

Több sportágat kipróbáltam. Hamar megtanultam úszni, aztán amikor eldőlt, hogy apa edző lesz, 11 évesen elkezdtem én is komolyabban kajakozni.

Mennyire volt teher Csipes-lánynak lenni?

Hamar kiderült számomra, hogy a szülők árnyékából ki akarok lépni. Mindamellett, hogy óriási motiváció volt az, hogy a szüleimnek nevük volt a magyar sportban, hiszen anyukám is válogatott úszó volt, azt szerettem volna elérni, hogy engem a saját teljesítményeim miatt ismerjenek el.

Mit jelent számodra a közönség?

Huh! Nekem az a közeg, amelytől rengeteg energiát kapok, és amely előtt jó hajrázni. Furcsa a mi sportágunk abból a szempontból, hogy vagyunk mi, és van a közönség egy viszonylag nagy nyílt térben, de a víz nagyon viszi a hangot. Éppen ezért nagyon halljuk, érezzük a szurkolást akkor, amikor minden centiért meg kell küzdeni, és amikor minden mozdulat fáj. Kicsit elkoptatott, de ott a teljesítőképesség határán plusz métereket hoz egy jó közönség. Ráadásul a magyar közönség világhírű. Felemelő magyar közönség előtt versenyezni.

Szerinted ki a legnagyobb szurkolód?

A hétéves kislányom! Nagyon rutinos szurkoló. A szegedi Európa-bajnokságon levideózták nekem, hogy amikor döntőt lapátoltam, hogy szurkolt. Utána napokig beszélt róla, hogy anya nyert.

Neked fontos, hogy a hétköznapokban is érezd az emberek támogatását?

Persze, hogy fontos. Most, Párizsra készülve, úton-útfélen kapok biztató szavakat vadidegenektől. Az edzőpályán a stégről bekiabálnak, hogy szurkolunk neked! A boltban leszólítanak. Érdekes, hogy eddig mindig a nagyversenyek után, például egy olimpiát követően volt ilyen. Most ez a fajta figyelmesség már most körbevesz, és jólesik. Mindig jó, amikor kapok egy-két pozitív mondatot, ilyenkor érzem, hogy ebben a felkészülésben nem vagyok egyedül...

Abba belegondoltál már, hogy az eredményeiddel hitet, erőt adsz másoknak?

Nem szoktam erre gondolni, de amikor találkozom a jelenséggel, mindig rácsodálkozom. Olyankor mindig felteszem a kérdést: ki vagyok én, hogy ilyen hatással vagyok valakire? Sokszor megállítanak az utcán, idéznek nyilatkozataimból. Tudni kell, hogy például a médiaszereplések azok mind-mind a komfortzónámon kívüli történeteknek számítanak. Az én világom a vízen van. Amikor ezeket a visszacsatolásokat kapom, mindig megállapítom: érdemes időnként hátrahagyni a komfortot.

Mit jelent számodra a siker?

Egyszerű dolgokat fogok mondani. A sikert nem győzelmekhez és érmekhez kötöm elsősorban. Nekem ebbe a kategóriába beletartozik minden, amit egy-egy felkészülés során úgy élek meg, hogy a lehető legjobban kihoztam magamból, mindazt, ami bennem van. Egy olyan edzésnap, amikor nincs nagy kedvem vízre szállni, de aztán a végén mégis összejön egy jó pálya, az is siker.

Te vágytál arra, hogy népszerű sportoló légy?

Én elsősorban magamnak való ember vagyok. Sose vágytam arra, hogy megismerjenek. Sosem érdekelt az ismertséggel együtt járó világ. Magyarországon, ha valaki népszerű, hamar megpróbálják celebként kezelni, az meg egyenesen távol áll tőlem. Amire vágytam és vágyom, az az, hogyha az elvégzett munka eredményét elismerik.

A finisben vagy, ha a felkészülést nézzük. Milyen olimpiai ciklus van mögötted, hogy sikerült hangolódni a párizsi olimpiára?

Rengeteg munkát fektettem be az elmúlt időszakban, de úgy néz ki, hogy ennek már most megvannak a biztató eredményei. Olyan pályákat megyek edzéseken, mint eddig még soha. Úgy érzem, hogy jól haladunk. Eddig még egy olyan szezonom sem volt, amikor egymás után ilyen időket tudtam menni. Erre nagyon büszke vagyok. Magas szinten tudok teljesíteni, ami ad egy egészséges önbizalmat.

Ilyenkor mi jár a fejedben Párizzsal kapcsolatban? Elképzeled, hogy milyen lesz ott hajóba ülni?

Hosszú felkészülési időszak van mögöttem. Mint említettem, jók az időeredményeim, de mégis többször jön egy-két kérdőjel. Mit nem csináltam meg? Mire nem figyeltem eléggé a felkészülés során, úgyhogy a párizsi beülés helyett ilyen gondolataim vannak, de ez normális. Tudom, hogy milyen munkát végeztem, és tudom, hogy mi kell egy-egy győzelemhez. Sajnos a fáradtság az, amely felerősíti ezeket a kérdéseket, de ilyenkor igyekszem mindezt elnyomni.

Csipes Tamara a Budapesti Honvéd kajakosa. Kétszer nyert olimpiai aranyat. Előbb 2016-ban Rióban, majd 2021-ben Tokióban. Mindkét alkalommal a négyes tagjaként 500 méteren. Japánban egyéniben ezüstérmes lett. Világbajnokságokon 2010 és 2021 között kilenc aranyérmet gyűjtött be, az Európa-bajnokságokon pedig tíz győzelmet számlál. Csipes Tamara Párizsban három számban lesz érdekelt. Az egyesen kívül párosban, és a négyes tagjaként is szurkolhatunk neki. Párosban Gazsó Alida Dórával ül hajóba, a négyes rajta kívül Gazsóval, Pupp Noémivel és Fojt Sárával egészül ki. Érdekesség, hogy versenyzőtársainak ez lesz az első olimpiája.

Kép és szöveg: Bányász Árpád