Kötelezővé tenném a turistáskodást, jót tenne az önbizalmunknak

Nyár van, itt a vakáció, a szabadságok ideje. Sokan kelnek ilyenkor útra, ki a hegyekbe, ki a tenger közelébe.

Nem tudom, más hogy van vele, de én akkor tudok a legjobban kikapcsolódni, pihenni, ha csak pár napra is, de elutazunk valamelyik külföldi országba. Sokan kelnek ilyenkor útra, mi is így vagyunk ezzel. Nem kell, hogy az valamilyen elegáns hely legyen, csak más legyen a környezet, mint a megszokott.

Sokan kelnek ilyenkor útra, jó kitekinteni a világra

Utazni jó, de nem csak emiatt. Jó kitekinteni a világra, hogyan, milyen körülmények között élnek egy másik országban az emberek. 

Emlékszem, mennyire meglepődtem, amikor a saját szememmel láttam, hogy a német gazda ugyanúgy beül a traktorába, hordja a trágyát, szánt vagy gyűjti a szénát, mint a magyar, még akkor is, ha utána a Mercijével ellátogat hozzánk a Balatonra. 

Vagy a francia vidéken milyen szürke, nyomasztó, bástyaszerű házakban laknak az emberek, és árulják a ház bejáratánál a sajtot és bort. De említhetném az angol vidéket is, ahol ha valakinek van pár hektár saját tulajdonú földterülete, már arisztokratának számít. 

Az a baj, hogy nem hiszünk magukban

Ezt a rácsodálkozást másoktól is hallottam, ami nyilván abból ered, hogy általában kevesebbnek hisszük magunkat az általunk talán túlértékelt európai polgároknál. Jó tehát utazni, mert megtapasztalhatjuk, hogy semmivel sem vagyunk rosszabb helyzetben mint egy francia, német, osztrák vagy egy angol polgár. Nálunk is gyönyörű a táj, szorgosak és barátságosak az emberek. Csak az a baj, hogy nem hiszünk magukban.