3 órája
Nem kell a szőlő a Szekszárdi borvidéken
Lassan befejeződik a szüret, több nagyobb pincészet már a szőlőkombájnt is elmosta, ami jelzi, hogy hamarosan vége a gyümölcs betakarításának. A termelők eközben arról panaszkodnak, hogy nem kell a szőlő, és ha át is veszik tőlük, olyan árat kapnak csak érte, mint öt évvel ezelőtt, pedig azóta szinte minden drágább lett.
Nem csak a Szekszárdi borvidéken, az ország több szőlőtermő vidékén is hamarosan befejeződik a szüret. Ennek ellenére még sok helyen van termés a tőkéken. Nem kell a szőlő a feldolgozóknak, mert már vásároltak annyit, amennyire szükségük volt.
Forrás: Fotó: MW-archívum
Nem kell a szőlő, bajban vannak a termelők
Aki csak szőlőt termel, nincs feldolgozója, az kiszolgáltatott a felvásárlóknak: az árban és a szüret időpontjának megválasztásában is. Ráadásul a Szekszárdi és a Tolnai borvidéken a borászatok többsége rendelkezik akkora ültetvénnyel, melyeken terem annyi szőlő, mely az éves borforgalmazásukhoz szükséges. Legfeljebb kisebb tételeket vásárolnak hozzá a kisebb szőlőtermelőktől.
– Szőlőt nem pár évre telepít az ember – mondta egy bátaszéki termelő. – Amikor tizenkét éve telepítettünk, akkor még nagy volt az érdeklődés a kékfrankosra, olaszrizlingre. Idén viszont még legalább öt hektárnyi területen a tőkén van a szőlő. A legtöbb pincészet már nem veszi meg a gyümölcsöt, alföldiekkel is felvettük a kapcsolatot, de már ők sem foglalkoznak a felvásárlással. Már nem is az a kérdés, mennyiért vennék át, hanem az, hogy kell-e? – tette hozzá a név nélkül nyilatkozó termelő.
Összeértek a fajták, hamar vége lett a szüretnek
– Sajnos várható volt, hogy lesznek olyan termelők, akik nem tudják idén értékesíteni a szőlőjüket – mondta Módos Ernő szekszárdi borász, az Alisca Borrend Nagymestere. – Tőlünk is sokan érdeklődnek, hogy tudnánk-e segíteni abban, hogy gazdát keressünk a szőlőjüknek.
A szakember szerint a gond az, hogy a korábbiaknál több bor maradt a pincészetekben az elmúlt években. Saját példát is mondott: ők pár éve 70 kocsmába szállítottak, amiből 30 bezárt. Budapestre felszállítva, kiszerelve literéért 500 forintot fizetnek. Miközben minden drágult, az üveg, a címke, a dugó, a papírcsomagoló, a borászati készítmények. Ha visszafelé számolunk, ebből az összegből kell a növényvédelmi költségeket, munkabéreket kifizetni és minden felmerülő költséget, ha a szőlőt is meg kellene venni, akkor valóban nem sok összeg jut rá. Hát ez az egyik oka, annak, hogy sok borászat szűkítette a kiadásait.
A másik ok, hogy idén összeértek a fajták, gyakorlatilag három hét alatt lezajlott a szüret, a feldolgozók kapacitása is véges volt, így nem tudtak egyszerre több szőlőt fogadni. Akinek nem volt előre szerződése a feldolgozókkal, az rosszul járt az idén.
A Szekszárdi borvidéken minőségi szőlő terem
– A héten mi is befejezzük a szüretet – mondta Mészáros Péter szekszárdi borász. – A saját ültetvényeinken szedtük le a termést, és valamennyit vásároltunk hozzá, mint minden évben. Előre megbeszélt, jól bejáratott kapcsolataink vannak termelőkkel. Mi is hallottunk arról, milyen nehéz helyzetben vannak idén. Rendkívül alacsony áron veszik tőlük a termést, 110-120 forintról hallani. Főleg az alföldi feldolgozók vásárolnak itteni termelőktől, és hiába igaz, hogy a Szekszárdi borvidéken minőségi szőlő terem, amiből minőségi bor készíthető, nekik inkább az alacsony ár a fontos. Az alföldi termelőnek ez éri meg. Termel bianka szőlőt, amit kétszer megpermetez, kevesebb pénzt fordít rá, mint a szekszárdiak, és terem hektáronként 200 mázsát. Nekik még 100 forintért is megéri ezt eladni. Ellenben a mi borvidékünkön termelt kékfrankos, vagy cabernet hektáronként 70-80 mázsát terem, legalább nyolcszor permetezték, többet költöttek rá, mint az alföldiek, s kiváló minőségű. De ez az árában nem látszik. Sajnos egyre több termelőtől hallani, hogy kivágja inkább a szőlőjét, mert nem éri meg vele foglalkozni.
Egy alföldi feldolgozó vette meg a szőlőt, ígérte, még az idén fizet
A bátai szőlőtermelő, Kocsis János és családja 45 hektáron termelnek több fajta szőlőt, mind eladják, nincs feldolgozójuk. Ők a szerencsésebbek közé tartoznak, mert egy alföldi feldolgozó felvásárolta a termést. Évek óta vele kötnek üzletet.
– Bruttó 120-130 forintot kaptunk kilójáért, mindegy milyen volt a fajta. Igaz, még nem fizették ki, de ígéretet kaptunk, hogy még az idén megkapjuk a pénzünket. A területünk háromnegyedét – ami új telepítés – traktorra felszerelt locsolóval öntöztük. Meg is látszott ennek az eredménye.
