Dunai árvíz – négy évente, mint a választások, tartja a mondás

A Dunai nagy árvizek sajátos helyzetbe hozzák azokat, akiknek part menti házuk van. Egy mondás járja errefelé, ami 2013-ig kis eltéréssel igaznak is bizonyult: „Az árvizek olyanok, mint a választás – négyévente jönnek.” Hiába tudod, hogy egyszer bekövetkezik, amikor először találod magad a nappalidban másfél méteres vízzel, sokkoló tud lenni. 

Ismerőseim 2012-ben vásároltak egy csodás parti telket, rajta kis házzal, majd egy évvel később a Duna bemutatkozott – hagyva maga után egy rakás hordalékot, iszapot és két hét folyamatos takarítást. Az első reakció? „Te jó ég, ez mindig így lesz?…” Mégis, ami egyszer a Duna partjára visz, az örökre megfog. Megigéz, rabul ejt, és nem ereszt többé. Éppen ezért minden évben megtesszük a tétet, hogy vajon idén jön-e a víz, amely elsodorja a reményeinket, mint Petőfi „őrült Tiszája.” 

De most megérkezett a válasz. 2013 óta vártuk a következő nagy árvizet, mert a meder eddig furcsán csendben maradt. Tudtuk, hogy meglesz a böjtje. Most itt van. Nem csodálkozunk, nem pánikolunk – tudomásul vesszük. Pakoljuk, amink van, és felhúzzuk a második szintre. És közben csónakkal közlekedünk a töltéstől a házak ajtajáig. 

A Duna nem játék, és pláne nem katasztrófaturisztikai látnivaló, így ezt is csak a nyaralótulajdonosok „élvezhetik” – öröm az ürömben. Mindenesetre, ha legközelebb halljuk hogy a Duna „megnyugszik”, ne higgyük el. Előbb vagy utóbb úgyis felébred. Most sokat kellett rá várni, de ki tudja, mi lesz négy év múlva...