Süket és vak lettem, meghekkelték a telefonomat

Meghekkelték a telefonomat, a Facebook letiltott száznyolcvan napra. Egyik napról a másikra süket és vak lettem, mert hát mivé is válik az ember okostelefon és közösségi hálózat nélkül?  

Ilyen velem nem fordulhat elő, gondoltam korábban. Alaposan megnézem melyik üzenetet nyitom meg, aztán mégis belefutottam a lehetetlenbe. 

Kaptam egy egészen hihető üzenetet: kérlek, segíts, meghekkelték a Facebookomat, és a te e-mailedet adtam meg, arra érkezik a kód, amit erre a levélre továbbíts, hogy helyre tudjam állítani a közösségi oldalamat. Persze, hogy segítettem. Ahogy továbbítottam a kódot, nálam is összeomlott a rendszer. A segítséget kérő ismerősömet hívtam telefonon, ő azt mondta, eddig tizenketten jelezték neki, hogy a nevében küldtek üzenetet. Mind hamis volt, és mindnyájan úgy jártak mint én.

A rendőrség sem mozdult rá

A legbosszantóbb azonban nem ez volt, hanem az, hogy hiába jeleztük bárkinek a digitális bűnözést – a rendőrség, a közösségi oldal üzemeltetője –, senki nem mozdult rá. Talán ez lehet az oka annak, hogy az elmúlt két évben a négyszeresére emelkedett a kiberbűnözés, és ide sorolhatók a vírus- és zsarolóvírus-támadások és az adathalászat is.

Én nem értek az informatikához, csak „használom” annak előnyeit

Amikor eltűnnek az ember adatai, a számára fontos nevek, címek, információk – nem beszélve azokról, akiknek a bankszámlájuk is hozzáférhető volt –,  akkor jön csak rá, mennyire kell figyelni arra, hogy egy ártatlannak tűnő üzenet is kárt okozhat.

Ez már egy más világ, mint húsz-harminc éve volt. A bűnözők már nem csak a sötét utcán érhetnek utol bennünket, hanem bent a meleg szobában, a számítógépünk, vagy éppen az okostelefonunk használata közben is.