A húsvét az emberi életnek, sorsnak a legmélyebb kérdéseire ad választ

– A keresztények életében a húsvét, Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása a legnagyobb ünnep, mely számukra az örök életre való meghívás üzenete. Milyen értelmet nyerhet a vallását nem gyakorló, vagy a nem hívő ember életében a húsvét örömhíre? 
– A húsvét az emberi életnek, sorsnak a legmélyebb kérdéseire ad választ. Amikor minden rendben van az életünkben, olyan természetesnek tűnik minden. De amikor egy kicsit is elbizonytalanodik a lét vírus, háború, vagy egyéb problémák miatt, akkor jönnek a kérdések. Ki az ember? Honnan jön, és merre tart? A nehézségek és próbatételek a legrosszabbat vagy éppen a lehető legjobbat hozzák felszínre. Az emberi lélek fontos kérdése, hogy tudjuk-e jól élni az életet? A húsvét a történelem olyan gazdagsága és üzenete, melyben Isten bebizonyította, hogy a halál után is van élet. Az ember, legyen hívő vagy hitetlen, test, lélek és szellem hármas egységében létezik. Ebben kell megtalálnia önmagát. Ha az egyikkel nem törődünk, elbillen az életünk. S ha az ember önmagával nincs jóban, akkor a társas kapcsolataiban sem tud jól létezni. Az ember inkább lélek mint test. A lelki kapcsolatok határoznak meg minket. Akkor is érezzük a másik valóságát, amikor fizikailag messze vagyunk egymástól. Ezt érezzük Istennel is. Bízunk benne és tudjuk, ott áll mögöttünk. Istentől jöttünk, hozzá megyünk. A feltámadás lényege pedig a mindennapi életnek, az újrakezdésnek a valósága. Egy kapcsolatban, családban, egy munkahelyen többször fel kell támadni, újrakezdeni, erőt meríteni, új reményt találni, hogy előre tudjunk haladni. Én vagyok, ne féljetek, veletek vagyok, ez a krisztusi üzenet napjainkban is rendkívül fontos és aktuális. Ma is ezt üzeni: itt vagyok, ne félj, bízz bennem. 

– Egy ünnepre mindig készülünk, rendbe tesszük a környezetünket, takarítunk, sütünk, főzünk. A nagyböjt bűnbánatra és mértékletességre szólít fel. Elvégezzük a szentgyónást, hogy bűneinktől megtisztuljunk. Tudunk-e segíteni azoknak, akik nem élnek ezzel a szentséggel? 
– A lelki igényesség minden emberben megvan. De ezt fel is kell ébreszteni. A környezetünkre sokszor jobban odafigyelünk, mint magunkra, pedig a belső tartalom rendkívül fontos. A húsvét, mint minden ünnep, akkor valóságos, ha készülünk rá. Isten és ember kapcsolata, ha letisztul, örömhírt közvetít, a feltétel nélküli szeretet győzelmét adja. A böjt és bűnbánat az ünnepi előkészület elengedhetetlen része. Az ünnepi ebédhez sem ülünk le jóllakottan, mert akkor nem lesz ünnepi. A megtisztulásra bizony szükség van. A katolikus egyházban óriási lehetőség a szentgyónás. Minden családban és párkapcsolatban le kellene ülni egymással és szentgyónást végezni. Őszintén elmondani egymásnak, mi fájt és mi fáj most is, és megbocsátani, valamint bocsánatot kérni. Csak így van igazán értelme. Ha ezt rendszeresen megteszi az ember, akkor megtapasztalja, hogy milyen nagy ajándék van ebben. Ezáltal az ünnepeink sokkal lelkibbek, gazdagabbak és szebbek lesznek. 

– Jézus a keresztáldozatban engedelmeskedett az Istennek. Rettegett a haláltól, a kínszenvedéstől, de elfogadta és azt mondta: „Atyám, legyen meg a te akaratod.” Manapság a szülők hogyan tudják szelíden, de határozottan engedelmességre bírni gyermekeiket? 
– A gyermekek most is ugyanolyan egészségesek és nyitottak, mint bármikor a történelem folyamán. Ám a család élete soha nem volt olyan nehéz, mint most. A szülők elképesztő terhet hordanak a vállukon. Ez látszik a családok kudarcaiban. Sok házaspár életében elviselhetetlenné válik ez a teher, az elvárás, amiben élnek és ezekből lesznek aztán a válások. Nem rossz szándékból, vagy hűtlenségből, hanem mert képtelenek a terhet vinni. Az már más kérdés, hogy miért születnek meg a különböző terhek? Tény, hogy az egyháznak és a társadalomnak sokkal jobban kell segítenie a szülőket, hogy egészséges, jóízű, szívvel és lélekkel gazdagított családi életet élhessenek. Ha a gyerekek szeretetbiztonságban vannak, akkor engedelmeskednek. Enélkül azonban nem lehet engedelmeskedni, mert a teljes bizonytalanságban nincs bizonyosság. Nagyon sok gyereknek sajnos semmilyen szeretetbiztonsága nincs. Mindent megkapnak a szülőktől, könnyebbé teszik az életét, de nem jobbá. A gyerekeket sok olyan tehertől mentik meg, melyektől tilos volna, másfelől pedig olyan családi gondokat tesznek rájuk, amelyek tönkreteszik a szívüket. Innen van a nehézségük. Nem rosszak, nem engedetlenek, de a szeretet és a biztonság hiányában nem lehet tőlük mást várni. Azok a családok, akik a szülői szeretet biztonságát tudják adni – amely nemcsak a gyerekek felé, hanem a hitvesek egymás felé nyújtott biztonságát is jelenti – ott a gyerekek jól érzik magukat, tudják, mi az engedelmesség, mert abban remény, szeretet, ajándék van. 

– Az édesapák feladatai, a családfői szerep betöltése sokat változott az elmúlt években. A tavaly ősszel ön által életre hívott Férfitalálkozók hét helyszínes rendezvénysorozata rendkívül látogatott, ami azt mutatja, hogy létjogosultsága van. Mi az oka, hogy ezek a találkozók ennyire népszerűek a férfiak körében? 
– Társadalmunkban az utóbbi néhány évtizedben a legnehezebb terhet a férfiak kapták. Nekik még jobban helyt kell állni és jelen kell lenni a család életében, a szeretet biztonságában. Ezért rendkívül fontosnak tartom, hogy nekik nyújtsunk segítséget, de ezt nekik is el kell fogadni. Az egyes alkalmakon van, hogy 150-200-an vannak jelen ezeken a találkozókon, érzik, hogy szükségük van rá. Fontosnak tartják, hogy ők is töltekezzenek szellemileg és lelkileg, hogy jobb férjek és jobb apák lehessenek. Ezáltal a családok is boldogabbak, gazdagabbak lesznek és az egységet könnyebb lesz megtartani. 

– Kicsit több mint egy éve szentelték püspökké, akkor még minden új volt önnek Pécsett. Miben más az idei húsvét? 
– Úgy érzem, most már itthon vagyok, a hívekkel és a hívekért vagyok. Az első év az ismerkedéssel, útkereséssel telt: hol vagyok, mit kell, és mit lehet tennem? Nem természetes, hogy azonnal tudjuk, mi a feladatunk. Most már nyugodt szívvel mondhatom, hogy nagyjából kezdem látni a lehetőségeket, egyházközségeket, munkatársakat. Hiszem, hogy az értékekből nagy lelki gazdagság tud születni. Ezzel az örömmel és megérkezett szívvel tudok ünnepelni és jelen lenni. 

– Tavaly a Dunántúli Napló szerkesztőségében egy interjúban azt mondta, egyszerű, munkás papnak tartja magát. Püspökként is ugyanazt a szellemiséget és közvetlen kedvességet tapasztalhatjuk önnel kapcsolatban. Hogyan éli meg ezt a jelentős változást papi hivatásában? 
– Hiszem, hogy Isten mindnyájunkat különös módon vezet, és a papi hivatásban ezt még mélyebben megéljük. A Krisztust követő élet Krisztus és az én történetem. Nem különálló. Isten hívott, hogy pap legyek, nem az én döntésem volt. Az élet hozta a lehetőségeket és Isten döntése volt az is, hogy a Pécsi Egyházmegyébe küldött. Ugyanakkor hiszem, hogy ha Isten ezt várja tőlem, akkor abban nekem is jelen kell lennem. El kell hinnem, hogy engem már ide­köt az életem, amihez kapok erőt és ebbe kell beleállnom. Egyrészt ez egy csoda, másrészt viszont mindig is egyszerű falusi pap akartam lenni, éltem is úgy, és el is képzeltem magam idős papként abban a környezetben. Dolgozni ott is és itt is kell. Most is sokat megyek vidékre és látogatom az egyházközségeket. Nagycsütörtökön Dombóváron, nagypénteken Tamásiban vettem részt az ünnepi liturgiákon. Feladatom, hogy dolgozzak. Ahogyan a gazda műveli a gyümölcsöst, úgy nekem is tennem kell a gyümölcstermésért.

– Húsvét előtt kimondottan sok feladata van a papságnak. Mindennapos szolgálata és munkája mellett ön miből, s hogyan töltődik? Jut magára ideje? 
– Rendkívül fontos a töltekezés. A szülőknek is mindig mondom, hogy legyen idejük egymásra, magukra. A papoknak ugyanúgy meg kell találni a lehetőségeket erre. Én nagyon szerencsés vagyok, mert az istenkapcsolatot minden nap érzem, muszáj mellém állnia, hogy haladjanak a dolgaim. Érzem Isten jelenlétét, erejét, segítségét. A töltekezés nekem a természet. Nagyon szeretem a teremtett világ szépségét és gazdagságát. Mindig megnyugtat és tanít. Az élővilág a legnagyobb mester. Ha a sok, praktikus dolog mellett a szépséget is nézzük, akkor az formálja, alakítja a lelket legteljesebben. Aki a természetbe megy, az élet, az ember és Isten szépségét szemléli. A szép mindig erőt ad és megerősíti a szívünket Isten és az emberek szolgálatában. 

Tavaly szentelték pécsi püspökké

Felföldi László a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Geszteréden született. Kecskeméten, a Piarista Gimnáziumban végezte el a középiskolát. 1981-ben kezdte meg teológiai tanulmányait. 1986 júniusában szentelték pappá Egerben. Újfehértón, Egerben, Nyíregyházán, majd több mint húsz éven át Debrecenben szolgált. Pécsi megyés püspökké 2020. november 18-án nevezte ki Ferenc pápa. Ünnepélyes beiktatására és püspökké szentelésére 2021. január 6-án a pécsi székesegyházban került sor, a főszentelő Erdő Péter bíboros, prímás, a társszentelő pedig Udvardy György veszprémi érsek, valamit Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi megyés püspök volt.