Drágállotta a bolti kést, készített egyet maga

Hobbikovácsnak nevezi magát Borsiczky Iván. A 17 éves decsi fiatalember most szerezte meg a CNC-gépkezelő és esztergályos végzettséget, s a közeljövőben szeretne más fémipari mesterségeket is elsajátítani. A célja az, hogy olyan kovács legyen, aki a rokonszakmákat is ismeri, és bármilyen vas- illetve acéltárgyat el tud készíteni, a baltafejtől a kerítésig, a kardtól a díszes vasvirágig. 

– A felszerelésem még elég kezdetleges – mutatja –, de haladok. A tűzhelyemet egy üstházból alakítottam ki, fújtatónak eleinte egy porszívót használtam, most egy levélfújóval dolgozom. 

– Mi lenne az ideális? 

– Egy kézzel vagy lábbal működtethető, manuális fújtató. Amit áram nélkül is használhatnék.

A legelső fújtatója a tüdeje volt

Az elkötelezettség nyilvánvaló. A decsi srác 15 évesen kezdett ügyködni a vassal. Legelső tárgyait úgy készítette, hogy grillezés után élesztgette a parazsat, a fém hevítéséhez. A fújtatója akkor még a tüdeje volt. Nézegette a késeket az üzletekben, de nagyon drágának találta őket. Úgy döntött, hogy csinál egyet maga. Sikerült, bár megszenvedett vele. Most a machete (bozótvágó kés) készítése foglalkoztatja. Talán azért is, mert cserkészkedik, és a táborépítésnél jól jön az ilyen eszköz. 

– Nagymamám javasolta 2015-ben, hogy legyek cserkész – mondja –, és azóta a szekszárdi csapat tagja vagyok. Ez egy katolikus ifjúsági mozgalom. Járok én is templomba, Szekszárdra. 

– Összefér a lelki élet és a fémmegmunkálás? 

– Persze. Mind a kettő erősít. A fém megmunkálása nagy önbizalmat ad. Amikor kovácsolok, érzem, hogy ez igen, most vagyok valaki, most csinálok valamit. Valami férfias dolgot.