A Települési Értéktár Bizottság elnöke, aki maga is értékalkotó

Scultéty Erzsébetet mindenki ismeri Őcsényben. Építész, képzőművész, a Települési Értéktár Bizottság elnöke. Húsz éven keresztül tartott rajzszakkört a gyerekeknek. Neki köszönhető egy jellegzetes sárközi épület, a Fő utca 18. szám alatti ház megmentése, amit tájházzá alakítanak.

A műszaki rajztól a kisplasztikáig

 Nagyjából így határolható be Scultéty Erzsébet mozgásterülete. Az Őcsényben élő alkotó, még nyugdíjasként is aktívan tevékenykedve vett és vesz részt a helyi közéletben: 2018-ig volt közösségiház-vezető és mostanáig (októberig) önkormányzati képviselő. Ellátja a Települési Értéktár Bizottság és a hagyományőrző egyesület elnöki teendőit.

– Szekszárdon, a megyei tervező vállalatnál kezdtem dolgozni, a hatvanas évek végén – mondja – és hosszú ideig vagy tervezői, vagy építésügyi hatósági feladatokat láttam el. Csak, miután 2006-ban megpályáztam és elnyertem az őcsényi közösségi ház vezetését, hagytam fel a tervezői munkával. Az úgy, együtt már sok lett volna. Kiállítások, könyvbemutatók, ismeretterjesztő előadások és más programok koordinálása; szinte minden hétre jutott valami. A legnagyobb feladat a 2015-ös sárközi lakodalom megszervezése volt. (Ennek a rendezvénynek minden évben másik falu a házigazdája.)

A sárközi eklektika című kötet születése

Szintén építész férjével – akinek műemlékes diplomája is volt –, a ’80-as években végigjárták a Sárközt. Az öt faluban (Őcsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék, Báta) lerajzolták, lefényképezték a jellegzetes épülethomlokzatokat, zárt kapualjakat, gipszstukkókat, oszlopfejeket. Az összegző, gazdagon illusztrált kézirat elkészült, de csak a férj halála után kerülhetett sor a kiadásra. Akkor, 2008-ban sikerült pályázati pénzt szerezni A sárközi eklektika című kötet sokszorosítására. Más településeken is dolgozott, mint építész – részt vett például a tolnai gimnázium és a szekszárdi Széchenyi-üzletház tervezésében –, de szülőhelye köszönhet neki a legtöbbet. Ő készítette el Őcsény címerét, és közreműködött a központrehabilitációs terv kidolgozásában.

– Hagyománytisztelő vagyok – hangsúlyozza –, és a Sárköz hagyományokkal átitatott vidék. Annak idején táncoltam Bogár István néptáncegyüttesében, s ma én szervezem a táncosaink fellépéseit. Körülbelül 15 évig, a covidig, Szabadi Mihály volt a koreográfusunk. Nagyon jól lehetett vele együttműködni. A hagyomány része természetesen az építészet is. A vízrendezés, a lecsapolás után – száz-százhúsz évvel ezelőtt – sokan meggazdagodtak, mert jól termő, nagy földterületek szabadultak fel. A módossá vált gazdák polgári stílusú lakóházakat kezdtek építeni. Alsónyék központjában maradt meg legjobban egy ilyen épületegyüttes. De Őcsényben is vannak szép példák. A Fő utca 18. szám alatti házat megvette és fokozatosan tájházzá alakítja az önkormányzat. Az állagmegóvó munkálatok megtörténtek, ezután következhet – ha lesz rá forrás – a fűtés, a világítás korszerűsítése és a berendezés.  

Művésztelepeket több, mint tíz évig szervezett

Család, építészet, hagyományápolás, közélet és művészet. Ezzel az öt dologgal foglalkozott Scultéty Erzsébet a maga mögött hagyott évtizedekben, s a jövőben sem kíván változtatni a tevékenységlistáján. Bár érzi, hogy a tempót, a hetedik ikszen túl már csökkenteni illik. Még vannak képekké és térbeli alkotásokká formálandó gondolatai, de nem olyan nagyszámban, mint fiatalabb, pörgősebb időszakában.

–  Gyerekkoromtól fogva mindig rajzoltam – emlékszik vissza. – Jártam alkotótáborokba, folyamatosan képeztem magam. Születtek sorra a grafikák, tusrajzok, olajfestmények, monotípiák, szitanyomatok, szerigráfiák. A nyolcvanas évek közepén kezdtem kerámiával foglalkozni. Szekszárdon, a Fusz György vezette tanfolyamon sajátítottam el a korongozást. Raku alkotásokat készítettem. Tagja lettem az Országos Képző- és Iparművészeti Társaságnak, az Art 999-nek és a Bárka szalonnak. Még kiállításrendezői végzettséget is szereztem, aminek alkotóként és rendezvényszervezőként is nagy hasznát vettem. Összesen 52 egyéni és 95 csoportos tárlaton szerepeltek a műveim. Azt is fontosnak éreztem, hogy továbbadjam a tudást. Húsz éven keresztül tartottam rajzszakkört az őcsényi gyerekeknek. Táborokat, művésztelepi összejöveteleket is szerveztem a faluban, 1996-tól, több mint tíz éven keresztül. Ezeknek volt szövő, festő és kerámia szekciójuk. Értékelték, elismerték a munkámat. Megkaptam többek között az Őcsényért-plakettet is.