A franciák ezt jól kitalálták

Vannak megunhatatlan vígjátékok, amelyeket annak ellenére, vagy talán pont azért néz meg újra és újra az ember, mert már ismer minden poént. Ilyen a franciák több mint harminc éve készült filmje, a Jöttünk, láttunk, visszamennénk is, amelyet nem nehéz elcsípni a tévében, valamelyik csatornán rendre felbukkan. Csütörtökön este éppen a Duna Televízión.

Az alapsztori ma már nem számít különösebb újításnak, de hát ennyi idő után is remekül működik. Egy középkori lovag, Godefroy de Montmirail (Jean Reno) és pajzshordója, Jacques-Foches (Christian Clavier) a jelenben – vagyis most már a múltnak számító kilencvenes években – találják magukat egy szenilis varázsló jóvoltából. 

A lovag szerencsére gyorsan feltalálja magát, és családja mai leszármazottaitól kér segítséget, hogy visszajuthassanak a saját korukba. Az ősi birtokon élő leszármazottak persze értetlenül állnak a különös vendégek minden megmozdulása előtt. A ház jelenkori ura, a szintén Christian Clavier által megformált Jacquart pedig mindenki előtt azt kénytelen bizonygatni, hogy a szembeötlő hasonlóság ellenére semmiféle rokoni szál nem köti Jacques-Foches-hoz.

Az időutazós vígjáték egyébként pont egy múltba visszanyúlásnak köszönhető. A társ-forgatókönyvíró-rendező, Jean-Marie Poiré egy dobozban megtalálta az iskolás füzeteit, és az egyikben egy 17 évesen papírra vetett írását, amely a később megvalósult forgatókönyv gerincét adta.

Jöttünk, láttunk, visszamennénk, Duna TV, 21.45.