Nosztalgiát hordott a városban szerte a szél (galéria)

A válasz: a Tolna-mözsi (Mözs-tolnai) kézilabda sport, amelynek közösségteremtő és -megtartó erejét kiválóan bizonyította a szombaton rendezett kézilabdás dzsembori.  
A művész szavaival élve „nosztalgiát, igen nosztalgiát” hordott a városban, de legalábbis a városi sportcsarnokban szerte a szél szombaton Tolnán.

Amint azt Gálné Vigh Zsuzsanna, a Tolna Kézilabda Club elnöke elmondta: Berta Zoltán, Tolna város kézilabda-rajongó alpolgármesterének ötlete alapján egy laza, sportos, múltidézős, sztorizgatós programot igyekeztek szervezni.

Emléktábla Schmidt tanár úrnak 

Az igyekezet sikerrel járt, hiszen a Tolna KC jelenlegi játékosain, edzőin kívül mintegy száz, különböző korosztályhoz tartozó egykori tolnai és mözsi kézis fogadta el a meghívást – néhányan közülük már a helyi kézilabda történelem kezdeteinél is ott voltak.  Akik pedig már nem lehettek jelen, azokra gyertyagyújtással emlékeztek a program nyitányaként. Köztük Takács Istvánra, a klub néhány évvel ezelőtt elhunyt előző elnökére, illetve Schmidt Józsefre, a mözsi kézilabda sport (egyik) felvirágoztatójára. 

Berta Zoltán köszöntőjében gratulált és köszönetet mondott az egyesületnek, amely remek játékosokat adott a magyar kézilabdának, a jelenben – az utánpótlás neveléssel – a jövő érdekében is dolgozva, ugyanakkor a tradíciók ápolására szintén nagy gondot fordítva. 
Szabó Balázs, a Tolna Vármegyei Kézilabda Szövetség elnöke felidézte a 70 éve indult Tolna-mözsi kézilabdázás történetének néhány jelentősebb állomását: így a kezdeti évtizedekben a mözsi női és férfi csapat sikereit, a női gárda NB II-be jutását, vagy az 1983-ban a mözsi és a tolnai egyesület fúzióját. 

Messzire vitték a helyi kézilabdázás hírnevét

Szabó Balázs és Gálné Vigh Zsuzsanna is megemlékezett azokról a játékosokról, akik a legmesszebbre vitték a helyi kézilabda hírnevét. A mözsi fiú csapatból Buzogány István (ő neves urológus főorvos lett) és Szászi János az NB I-ig jutott. Utóbbi a mostani találkozóra elhozta azt a labdát, amivel 1969. augusztus elsején az első élvonalbeli meccsét játszotta a Pécsi Bányász gárdájában. 
Oblisz Anita a Dunaújváros csapatában az 1990—2000-es években egyebek mellett sokszoros magyar bajnok, KEK, EHF, BL és Szuperkupa győztes, háromszoros válogatott volt. 

A legmesszebbre a 110-szeres válogatott, VB-ezüstérmes, olimpiai bronzérmes Meksz Anikó jutott, ő évtizedek óta a francia kézilabdában dolgozik.
De az elmúlt időszakban is indított útjára későbbi NB I-es játékost a klub: a most 19 éves Agócs Alexandra 2022 óta a Dunaújváros élvonalbeli csapatában játszik. 

Neves játékvezetők is kerültek ki a tolnai-mözsi kézis berkekből. Közülük a legnagyobb karriert az európai sportági szövetség és a magyar szövetség által is kitüntetett nemzetközi játékvezető és sportdiplomata, Andorka Sándor futotta be.
A nosztalgiatalálkozó programján a helyi utánpótlás csapatok (köztük az óvodás csoport) tartottak bemutatókat, volt közös bemelegítés és ügyességi akadályverseny, sőt, két nosztalgia meccset is bevállaltak a 1980-as években, illetve a 2005-2015 között játszó lányok, valamint két öregfiú is. Ebédre a Dunamenti Polgári Szövetség (DUPI) látta vendégül a megjelenteket. 

De mi az a Mözs?

A Tolna KC elnöke egy jópofa sztorit is megosztott a közönséggel. Egyszer Katzirz Béla, a válogatott focikapus Tatán megkérdezte az ott éppen osztályozót játszó mözsi kézis lányokat, hogy mi az a Mözs? Egyikük igen szellemes és frappáns választ adott a tudatlan kapusnak: Hát nem tudod? „Magyarok Önvédelmi Zsövetsége”.