Elhunyt Sáth Sándor, a magyar asztalitenisz egyik legsikeresebb edzője

Pár hete még viccelődött a telefonban, hogy jó lenne egy újabb sikeres csapatot felépíteni Szekszárdon, pedig nem volt igazán jól. Az utóbbi időben sokat betegeskedett, de még ekkor is az asztaliteniszről áradozott. Hogy milyen kár, hogy nincs már olyan csapat Szekszárdon, mint a fénykorban volt, amikor Viera Marcekovák, Lovas Petrák, Molnár Ziták, Madarász Dórák vagy Li Meng Jiaók püfölték a kis fehér labdát. 

Tényleg szép idők voltak azok, amikor Sáth Sándor vezetőedzőként dirigált, de még szebbek voltak azok, amikor már szakmai igazgatóként felügyelte a munkát az egymás után négy Extraliga-aranyat begyűjtő együttesnél. Dr. Varga József elnöklete alatt más szelek jártak a sportágban. Bajnokok Ligája-szereplés, Szuperliga-elsőségek, egyéni bajnoki címek sokasága fémjelezte az eredményes szakmai munkát. 

Nemrég jött a szomorú hír, hogy elment. Sáth Sándor, a magyar asztalitenisz legendás edzője életének 93. évében elhunyt. 

Ígéretes úszóként, illetve vízilabdázóként indult a sportpályafutása, végül az asztalitenisz mellett kötött ki, amelyhez egész életében hű maradt. Tolnán gyakorlatilag a semmiből építette fel a sportág egyik hazai fellegvárát, s verte végig Európát egy olyan tinicsapattal, amelyikben a sportág későbbi nagyjai – Balogh Ilona, Bolvári Ildikó, Bolvári Katalin és Bátorfi Csilla – pallérozódtak. A Bajnokcsapatok Európa Kupájában (BEK) kilenc éven át szerepelt a tolnai klub, s szerzett öt ezüstérmet és két bronzérmet. A Balogh Ilona–Bolvári Ildikó páros hatszor nyert magyar bajnokságot.

Később Miskolcon és Orosházán is maradandót alkotott – igazi „sáthos” csapatokat épített. 

A szakember munkásságáról Kindl Gábor filmet is készített – ebben fogalmazott úgy az edzőtárs, az időközben már elhunyt Németh Zoltán, hogy „amit Sáth Sándor Tolnán elért, az bizonyosan megismételhetetlen teljesítmény.”

Sáth Sándor mindig azt mondta, hogy már nem tud ettől a sportágtól megszabadulni, s amíg nyak felett rendben lesznek a dolgai, nem is akar. 

Így hunyt el szeptember 25-én, reggel – a sportág szeretetével a szívében.

Nélküle már nem lesz ugyanolyan egy szekszárdi pingpongmeccs, még akkor sem, ha a neve mindig ott lesz a sportcsarnok pingpongtermének falán...