Eutanázia: még a gondolatát is elutasítják

Az Országos Választási Bizottság hitelesített egy magánszemélyek által jegyzett népi kezdeményezést, amely lényegében az aktív eutanázia lehetőségét teremtené meg az orvosok részvételével. A megfogalmazott kérdés: Egyetért-e Ön azzal, hogy a gyógyíthatatlan halálos betegségben szenvedő felnőtt korúak orvosi segítséggel vethessenek véget az életüknek? A népi kezdeményezéshez ötvenezer érvényes aláírás szükséges, ha ezt összegyűjtik, a parlamentnek napirendre kell vennie a kérdést. A továbbiakról azonban szabadon dönthetnek a képviselők, ami aligha lehetne gyors folyamat, hiszen nagy valószínűséggel a Büntető Törvénykönyv és akár az alaptörvény megváltoztatásának igényét is felvetné.   

Bizonyos határokat nem lehet átlépni
A testvérek elhatározták, hogy nem hagyják a végtelenségig szenvedni édesanyjukat, aki egy elég szörnyű rákfajtában szenvedett. A véletlen is a kezükre játszott, mert az első kemoterápiás kezelés az orvosokat is megdöbbentő javulást hozott, így a beteg még egy hónapot otthonában tölthetett. A morfium tablettákat nem volt egyszerű beszerezni, a szigorú eljárás ez esetben nem is kifogásolható. Miután a beteg visszakerült a kórházba, ahol már injekcióban kapta a fájdalomcsillapítást, jelentős mennyiség megmaradt a tablettából, amit aztán senki sem keresett. A kórházban az orvosok és nővérek elkísérték a beteget végső útján. A családtagok elhatározásáról azonban kiderült, hogy milyen végtelenül képtelen gondolat volt. Éppen ellenkezőleg, bármit megadtak volna édesanyjuk akár öt percnyi életéért is. Ebből is látszik, hogy aki az aktív eutanázia mellett van, az nem tudja, mit beszél, mesélte el a történet egyik szereplője.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Sokszor nehéz dolog eldönteni egy család számára, hogy mi lenne a legjobb a halálos betegségben szenvedő hozzátartozójának (képünk illusztráció)
[/caption]

A lakosság több mint a fele támogatja
A népi kezdeményezés kapcsán a Medián a HVG felkérésre készített felmérést, megismételve a tíz évvel korábbi kérdéseket. E szerint tíz év alatt 34-ről 38 százalékra nőtt azok aránya, akik kifejezetten elutasítják az eutanáziát, a támogatók aránya pedig 62 százalékról 55 százalékra csökkent. Ugyancsak csökkent az aktív eutanáziát is elfogadók aránya, 40-ről 30 százalékra. Az egyház tanítása szerint vallásosak csak 39 százaléka, míg a nem hívők 57 százaléka van általában az eutanázia mellett. Életkor szerint leginkább a 60 évnél idősebbek utasítják el, és a 30-39, illetve az 50-59 évesek között a legnagyobb a támogatottsága az eutanáziának, ami feltehetően azzal is összefügg, hogy az idősebbek inkább vallásosak mint a fiatalok. Az is kiderült, hogy minél képzettebb valaki, annál inkább el tudja képzelni a gyógyíthatatlan betegségben, szörnyű kínok közt haldoklók, vagy a már csak a gépek által életben tartott élő-halottak átsegítését a halálba. Amíg a legfeljebb szakmunkásképzőt végzettek körében 52 százalékos, a diplomások esetében 66 százalékos ennek a támogatása.

A határokat nem az ember szabja meg 
A megkérdezett orvosok szerint az aktív eutanázia nem orvosi, hanem jogi kérdés, és úgy hívják, hogy emberölés, névvel azonban nem kívántak nyilatkozni, de beszélgetni azért beszélgettünk. Mindegyikük elmondta, hogy ő a gyógyításra, az életre tett esküt, nem pedig az ellenkezőjére. Bizonyos szakmákban éppen elég szembe nézni a gyakori halállal, eszük ágában sem lenne vállalni, hogy bármi néven nevezhető közük legyen az előidézéséhez. Aki esetleg másként gondolja, végképp nem mondja. Kilenc évvel ezelőtt a megyeszékhelyen egy férfi a nyílt utcán, tucatnyi ember szeme láttára lőtte le szerelmi vetélytársát, majd maga ellen fordította a pisztolyt. Az áldozat a helyszínen meghalt, a tettest kórházba szállították. Megműtötték, gyógyították és csak fél év múlva halt meg a kórházban. Éppen úgy kezelték, mint bárki mást, hiszen az orvos nem bíró, pláne nem ítéletvégrehajtó. A gyilkos fizikai állapota alapján akár fel is épülhetett volna, de minden jel szerint nem akart tovább élni – vélekedtek, akik végigkísérték életének utolsó fél évét.
Elhangzott az is, hogy nem feltétlenül élesztik újra azt a 80 éves beteget, akinek a rák végső stádiumában megállt a szíve csak azért, hogy vegetáljon még pár órát, vagy napot. Volt aki megfogalmazta, hogy csakis a gyógyítás, a humánum oldalán szabad beavatkozni a természet, vagy éppen Isten dolgába, és a határokat nem az ember szabja meg. Van az egészségügynek éppen elég valós problémája, azokkal kellene foglalkozni, nem pedig az aktív eutanáziával, tették hozzá. 

Az orvosi kamara tiltakozott
Visszautasította az aktív eutanáziát és tiltakozott a kezdeményezés ellen a Magyar Orvosi Kamara. Éger István, a szervezet elnöke sajtótájékoztatóján azt hangsúlyozta, hogy az orvos az élet védelmére esküszik fel, és minden ezzel ellentétes cselekedete súlyos etikai vétség. Mint mondta, Magyarország erre sem társadalmi, sem szociális és egészségügyi vonatkozásban nincsen felkészülve. Az egészségügyi rendszerben nincs meg a megfelelő szakszemélyzet, finanszírozás és körülmény, amely a rászoruló betegek, haldoklók számára a méltó befejezést biztosítani tudná.

Egyáltalán miről is beszélünk?
Az eutanázia (jelentése: jó halál) megítélése világszerte vitatott. Orvosetikai meghatározás alapján, a kegyes halál végrehajtásának módja szerint különbéget tesznek aktív és passzív eutanázia között. Aktív az, mikor az orvos tesz valamit, ami megrövidíti a beteg életét, például méreginjekciót vagy a kelleténél több nyugtatót ad be. Passzív eutanázia esetén az orvos nem kezeli tovább a betegét, vagy elmulaszt valamit megtenni, ami a beteg életét meghosszabbíthatná. Van egy harmadik mód is, amikor az orvos segítséget nyújt a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő öngyilkosságához.