Több százezer ember szenved kényszerbetegségben

[caption id="" align="alignleft" width="350"] A kényszercselekvéssel, például a folytonos kézmosással a beteg a kényszeres gondolatok keltette szorongást, a fertőzéstől való félelmet oldja fel (Fotó: Makovics Kornél)
[/caption]

A rituálék, a visszatérő cselekvések teljesen átszövik az életünket, a kényszerbetegségeket nehéz elkülöníteni - mondta dr. Kertész Ágnes, a Tolna Megyei Balassa János kórház pszichiátriai osztályának vezetője. Példaként a szerelmet említette, ami szintén egy kényszeres állapot, hiszen a szerelmes ember gondolatai egész nap az imádott személy körül forognak. Hozzátette, a mindennapjaink is egy bizonyos menetrend szerint zajlanak, és ha valami kizökkenti az embert a kerékvágásból, akkor szorongást okozhat. Nem is gondolnánk, hogy mennyire rabjai vagyunk a szokásaiknak. Ezért is nagyon gyakori a kényszerbetegség, ami Magyarországon 200-300 ezer, az arányok talapján Tolna megyében is több száz embert, rajtuk keresztül pedig családjukat, barátaikat érinti.

A szakember hangsúlyozta, jelentős probléma, hogy a betegek későn - statisztikák szerint átlagosan 7 év után - fordulnak orvoshoz a problémájukkal, vagy azért mert szégyellik a problémájukat, vagy azért mert már addig fajult a dolog, hogy nem tudnak eljutni a rendelőbe. Például volt olyan betege, akinek 8 órai küzdelem árán sem sikerült átlépnie a lakása küszöbét. És ez a tünet nem egyedülálló.

A szintén sokszor megjelenő tisztasági kényszer gyökere a fertőzéstől való félelemben rejlik. Gyakori fiatal édesanyák körében, akik attól tartanak, hogy megfertőzik a gyermeküket valamivel. Tisztálkodási kényszerük látványos bőrtünetekig fajulhat, hiszen a tisztítószerek kimarják, szárítják a kezüket. A fokozott takarítás, fertőtlenítés a szorongás feloldását szolgálja.
Ugyancsak több páciens szenved rendrakási kényszertől. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen beteg lakásában a külső szemlélő is óriási rendet talál, pedig nem. Mivel a kényszer irracionális gondolatokon alapul, a beteg által kialakított rend egy sajátos szál ment épül fel, ami kívülről szemlélve kaotikusnak is tűnhet. A szimmetriára való törekvés például olyan elemekben nyilvánul meg, hogy két könyv helyzetét kell szimmetrikusan beállítani egy tollhoz képest.

Szintén fiatal édesanyáknál jellemző a kényszeres agresszív gondolatok megjelenése, az attól való félelem, hogy kárt tesznek a gyermekükben. Olyan pácienssel is találkoztak, aki nem volt hajlandó otthon főzni, mert attól félt, hogy azzal árt a gyermekének.
Normál keretek között a gyűjtögetés is a mindennapi élet része, amíg egy hobbiról van szó. A betegek viszont nagyon nagy mennyiséget halmoznak fel haszontalan tárgyakból. Egy fiatal páciens például a hajszálakat gyűjtötte, még a lefolyóban sem hagyta kárba veszni őket. A notórius gyűjtögetők általában idősebb korban kerülnek az egészségügyi ellátás látókörébe, amikor valamilyen - sokszor pont betegségükből fakadó - baleset folytán fény derül kényszerükre. De lehet még említeni a számolási és a vásárlási kényszert, és a sort még lehetne folytatni.

Egy óra a határ

A mindennapi rituálék és a betegség között a határt egy óránál vonják meg a szakemberek, ha valaki ennél több időt tölt kényszeres gondolataival, cselekvéssel, az már orvosi kezelésre szorul. Dr. Kertész Ágnes elmondta, hozzájuk többnyire olyan páciensek jutnak el, akiknek már akár napi nyolc órát is kitölt az életükből a betegség. Az alap egy kényszeres irracionális gondolat, ami szorongást kelt (mint például a fertőzés veszélye), amit a cselekvés old fel (az előbbi példa esetében a takarítás, fertőtlenítés). A betegség férfiaknál elsősorban fiatal, akár már óvodás korban is jelentkezhet, nőknél gyakran kapcsolódik hormonális változásokhoz, így sokszor szülés után alakul ki. Gyakran társul rokon kórképekkel, például hangulatzavarral, pánikkal, evési rendellenességekkel és addikciókkal.

Terápia segíthet
Fontos, hogy amint a család, az ismerősök észlelik, hogy betegségről van szó, vigyék szakemberhez a beteget. A gyógyszeres terápia csökkenti, akár meg is szüntetheti a tüneteket. Ugyanakkor a leghatásosabb a pszichoterápia. Viselkedésterápia során például fokozott mértékben szembesítik a beteget az inger kiváltójával, és rávezetik, hogy nem történik semmi katasztrofális, így a reakció csökken. Például a tisztasági kényszeresnek piszkos vízbe mártják a kezét, és huzamosabb ideig nem hagyják kezet mosni. A számolási mánia esetében túlritualizálással érnek el eredményeket. Ilyenkor a beteg által alkalmazott mechanizmusba olyan plusz elemeket építenek be, amelyektől az túl bonyolulttá válik, így egy idő után számára is értelmét veszti. Ha - nem túl régi - trauma áll a háttérben, akkor annak a feltárása is segíthet.

Nem akaratgyengeség

A családtagoknak természetesen nagyon fontos szerepük van a beteg gyógyulásában. Egyrészt, abban, hogy felismerjék, szakorvosi segítségre van szüksége, és minél előbb juttassák el hozzá. Fontos, hogy legyenek belátással, és ne hibáztassák a beteget, ne úgy állítsák be, mintha csak az akaratgyengeségéről lenne szó, mert ennél jóval összetettebb a probléma, betegség. A hatékony segítségnyújtás érdekében arra is figyelni kell, hogy a páciens ne építhesse be valamely kényszerképzetébe a családtagot.

Kényszeresek az irodalomban
A kényszerbetegség irodalmunkban is jelen van. Nem is kell elszakadni Szekszárdtól, hiszen Babits Mihály Gólyakalifa című regényében jó leírás található a tünetekről - hangsúlyozta dr. Kertész Ágnes. Karinthy Gábor költő többek között ettől a kórképtől is szenvedett. Ördöggörcsnek nevezett betegségéről, betegség együtteséről Karinthy Márton azonos, Ördöggörcs című munkájában is lehet olvasni. Közép-Európában Franz Kafkát is meg lehet említeni az irodalom nagy kényszeresei között.