Nincs olyan élethelyzet, aminek ne lenne népmesebeli párja

Több mint húsz évvel ezelőtt járt utoljára Szekszárdon Boldizsár Ildikó, amikor feladta a kortárs meseirodalommal való foglalkozást, és most azután tett eleget az Illyés Gyula megyei könyvtár meghívásának, hogy ismét elkezdett vele foglalkozni. Mint elmondta, ennek az az oka, hogy az elmúlt másfél évtizedben óriási változáson ment át a hazai műmese irodalom. Hiteles, lélektanilag pontos alkotások születtek, amelyeket az elsősorban népmesei anyagon alapuló meseterápiák során is alkalmazni tudnak.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Boldizsár Ildikó rámutatott: a mesék megmutatják a világ felépítését, rendjét, az ember helyét és a boldogság sokféle útját (Fotó: Makovics Kornél)
[/caption]

De mi is az a meseterápia? Nem csodaszer, ami elmulasztja a tüdőgyulladást, eltünteti a daganatot. A mese önmagában nem gyógyít, hanem azok a változások vezetnek a beteg jobbulásához, amelyekhez a mese hozzásegít. Nincs olyan élethelyzet, amelynek ne lenne meg a népmesebeli párja.

Mítosz

A dolgok megértésének kétféle útja létezik, ahogyan azt már Szókratész is hirdette. Az egyik a mítosz, a történetek útján való, a másik pedig a logosz, a definíciók általi megértés. Az előbbi kihalóban van napjainkban, ezt a formát idézik a népmesék, a meseterápia, utóbbi már sokkal elterjedtebb, a műmesékben is ez köszön vissza. Pedig mindkettőre szükség van. A mítosz a tudattalanra, a logosz a tudatos részünkre hat, és ma is sokan vannak, akik számára a logosz nyelvének megértése problémát jelent.

Az előadó a terápia két fajtáját különböztette meg. Az alkotó, fejlesztő terápia az adott életszakaszhoz kapcsolódó feladatok megoldásához ad útmutatást. A klinikai terápia viszont a személyiségfejlődésben bekövetkező törések, életválságok megoldásában nyújt segítséget. Az előbbi alkalmazásához pedagógiai végzettség is elég, míg utóbbihoz pszichológiai ismeretek szükségesek.

A meseterapeuta tudatosan választ a rendelkezésre álló hatalmas meseanyagból – csak az európai történetek 2400 csoportba sorolhatóak – személyre szabottan. Nem a problémára keresi a mesét, hanem a problémát kísérő lelki állapotokra, amelyeket a mese által formálnak képpé. A terápia lényege az élőszavas mesemondás, majd az értő feldolgozás.

Boldizsár Ildikó hangsúlyozta, a terápia a szakemberek dolga, a szülőké pedig az, hogy meséljenek minél többet, meséket, családi történeteket, hogy a gyerekek megkapják azt az útravalót, amit sok ezer éven keresztül elődeik is megkaptak. Erről van szó ugyanis. Azzal, hogy a régi mesék, történetek kikoptak a mindennapjainkból, olyan dolog veszett ki az életünkből, amely évezredeken keresztül hozzájárult annak teljességéhez. A szakember meglátása szerint a különféle terápia formák, legyen szó a meséről, a zenéről, a táncról, vagy az állatokról, egy-egy ilyen űrt töltenek be. A témáról többet is megtudhatnak a www.facebook.com/ildizsar és www.meseterapia.hu oldalon.

A meséket kilenc fő típus szerint csoportosítják

1. Az állatmeséké a legősibb típus. Erényük, hogy állati szereplőik lévén kellő távolságból világítanak rá az emberi hibákra, arra, hogy milyenek ne legyünk, és hogy mit tegyünk, ha ilyen hibájú emberekkel találkozunk.
2. A varázsmesék célja az, hogy kivonják a lehetetlen fogalmát az életválságok megoldásából, hogy akkor is küzdjünk, ha a feladat megoldhatatlannak tűnik. Például betegséggel küzdők esetében nagyon jól használható ez a típus.
3. A legenda mesék – Szent Péter, Jézus látogatásiról szóló történetek – azt mutatják meg egyszerű és egyháztól független formában, hogy mi az, amit az univerzális értékrend szerint lehet, és mi az, amit nem.
4. A novella mesék nélkülözik a csodákat, az emberi leleményességre, látásmódra helyezik a hangsúlyt. Ebben a típusban a leggyakoribb főhősök az asszonyok.
5. Az ördög mesék olyan erőkről szólnak, amelyektől jobb azonnal elhatárolódni, és amely ellen nem lehet „karddal” védekezni. Ha valaki az ördöggel szóba áll, akkor már nincs jó választási lehetősége. Ezek a történetek például a függő betegeknek jelentenek segítséget. Érdekes, hogy már elődeink is rájöttek, hogy egy ilyen helyzetből csak akkor menekül meg a főhős, ha egy családtagja is beszáll a történetbe.
6. A csúfolódó mesék az előítéletek, a másság miatti berzenkedés feldolgozásának és levezetésének segítői.
7. A tréfás mesék pedig segítnek abban, hogy a problémákat magukon derülve ismerjék fel az emberek.
8. A nagyotmondó mesék a halandzsa mesék, amelyeknek semmi értelme. Ezek haszna az, hogy kikapcsolják a racionális gondolkodást.
9. A formula, vagy láncmesék a kifejezetten gyerekeknek való mesék. Ezek azok a történetek, amelyek teljes mértékben a kicsik gondolkodását tükrözik, és amelyek létfontosságú szerepet játszanak abban, hogy a megértsék a világ működését, és el tudják helyezni benne magukat. 

Így születik a meseterapeuta

Boldizsár Ildikót mindig is érdekelték a mesék, ahogy fogalmazott, szeretett volna boldogan élni, amíg meg nem hal. Az MTA néprajzkutatójaként foglalkozott mesekutatással, de egy időn után úgy érezte, hogy a felhalmozott tudás halott, nincs gyakorlati haszna. Kereste az utat, amivel élővé teheti. Egy egyéni probléma vezette rá a történetek gyógyító hatására. Beteg kisfiával hiába jártak orvostól orvosig, nem javult az állapota. Természetesen a kórházban is sokat mesélt neki. Az egyik történet annyira megragadta a kis beteg figyelmét, hogy újra és újra el kellett mondania. Nemsokára az állapota is javulni kezdett. Hálából gyermeke gyógyulásáért visszajárt a kórházba meséket mondani a betegeknek, amire nagyon pozitív visszajelzéseket kapott. A több mint évtizedes mesemondási tapasztalat három nagy felismeréshez vezette. Egyrészt, hogy a mesék megmutatják a világ felépítését, rendjét, az ember helyét és a boldogság sokféle útját, mégpedig több ezer évnyi emberi tapasztalat alapján. A tanulságuk, hogy a boldogság kulcsa a kemény munka. A második meglátása, hogy ezek a történetek megbízhatóak, hiszen kiállták az idők próbáját. A harmadik felismerés pedig, hogy a meséken keresztül mindent sokkal könnyebben meg lehet jegyezni.