A nehéz gyermekkor sebeket ejt a lelken

Sokszor eszembe jut, ha olyan emberrel találkozom, aki ha kudarc éri, azzal takarózik, nehéz gyerekkora volt. De vajon, hány éves korig lehet ezt felróni?

Gyermekkor – aligha létezik még egy olyan szó, mely ennyi érzést, emléket kavarna fel bennünk. Könnyes szemekkel és meleg szívvel emlékszünk a múltra, a frissen sült almás pite illatára, nagyapára, aki mindig kitatált egy különleges mesét a ház körüli állatokról, édesanyánk simogatására az esti lefekvéskor.

De mit éreznek azok, akiknek a sütemények illata helyett kiadós verések, a gondoskodás helyett jéghideg érzéketlenség jutott? Akiket igazán soha, senki sem fogadott el, és ezért nem alakult ki bennük a másik iránti együttérzés.

Csalódás, félelem, fájdalom, düh: a nehéz gyermekkor sebeket ejt a lelken. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy ennek nyomait egy életen át kell viselni. A legújabb kutatások szerint képesek vagyunk arra, hogy megszabaduljunk múltunk árnyékaitól... 

Akit gyermekként nem szeretnek eléggé, annak később nehéz élete lesz. Ugyanakkor tanulmányok egész sora bizonyítja, hogy semmi esetre sem vagyunk arra ítélve, hogy egy életen át szenvedjünk régi sebeink miatt.  Nincs ideális gyermekkor, állítják a pszichológusok.  Élete első éveiben szinte minden kisgyermek csalódott, frusztrált, sokakat ér testi vagy lelki bántás szülei vagy társai részéről. 

Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy életük során lelki sérülésektől fognak szenvedni. Hosszú évek telhetnek el addig, míg valaki ráébred arra a felismerésre, hogy képes kézbe venni a saját életét. Egy szép napon rá kell találnunk egy pillanatra, amikor azt mondjuk: itt és most megszabadulunk hajdani érzéseinktől, és előre tekintünk. Már csak az számít, hogyan tovább ezután.