Kirepültek az első vakvarjú fiókák a Pacsmagi-tavaknál

A bakcsó (Nycticorax nycticorax) a kisebb termetű gémfélék közé tartozik, jellegzetes gubbasztó testtartása miatt még valós méreténél is kisebbnek tűnik. Bujkáló természetű, szürkület idején lesz aktív, erre utal tudományos elnevezése is, amely „éjszakai hollót" jelent. Népi neve vakvarjú, amely nem a látására, hanem éjszaka repülve kiadott jellegzetes „kvak-kvak" hangjára utal.

Hazai gémfélék közül a bakcsó korán fészkel, a nagy kócsag és a szürke gém után települ be a vegyes gémtelep kolóniákba. Fákon, bokrokon és nádasban is megtelepedhet. A fészket a tojó építi a hím által összehordott gallyakból, és rendszeresen visszatér az előző évi fészkébe, amelyet évről évre bővít. A bakcsó évente egyszer költ április végétől augusztus közepéig, laza szerkezetű fészkébe 3-5 tojást rak. 

A fiókák egy hónapos korukban hagyják el a fészket, ilyenkor kimásznak az ágak közé, de hat hetes korukig nem tudnak repülni. A fiókákat mindkét szülő eteti. A fiatal bakcsók tollazata barna, vajszínű pettyes tollvégekkel, mely nagyban különbözik a fekete-fehér felnőttekétől.

A bakcsó bár társas lény, inkább magányosan vadászik. Főként halakat, békákat, vízirovarokat és kisebb emlősöket fogyaszt. Vonuló madár, március-április táján érkezik vissza afrikai telelőterületeiről, őszi vonulása szeptemberben kezdődik, de az időjárás függvényében ez el is húzódhat. A bakcsó elterjedési területe hatalmas, mégis a regionális populációik nagy vizes élőhelyektől való függése miatt, világ- és európai állománya is csökken. Magyarországon évenként ingadozó a létszáma. 

A Pacsmagi-tavak Természetvédelmi Területen kisebb állománya égerligetben költ. Itt az elsődleges természetvédelmi feladat a gémtelep és a táplálkozó terület zavartalanságának biztosítása. A bakcsó hazánkban fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 100 000 Ft. 

Szöveg és fotó: Kováts László természetvédelmi őr