A friss vetést veszik célba a mezei pockok

A mezei pockok fokozott elszaporodására, és az emiatt szükségessé váló gyérítés időszerűségére hívja fel a figyelmet a Tolna Vármegyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Osztálya. Közleményükben azt írják, hogy a learatott gabona- és repcetáblákról a rágcsálók a közeli, zöld növényzettel borított területekre kezdenek áttelepülni. A meleg ősz pedig kedvez nekik, és hozzájárul a gyors felszaporodásukhoz. A károkozásuk következtében kialakuló tőszámcsökkenés pedig jelentős terméskiesést okozhat.

Van, hogy a természetes védekezés már nem elég a mezei pockok ellen

A rágcsáló őszi kártételének megelőzése érdekében már most fel kell készülni arra, hogy mely területeken lesz szükség a kártevő elleni csalétkes beavatkozásra. A pocokállomány időben végzett gyérítésével ugyanis csökkenthető az őszi kártétel, melyhez többféle készítmény is a gazdák rendelkezésére áll. A növényvédelmi hatóság ugyanakkor azt kéri a gazdálkodóktól, hogy a rágcsálók elleni védekezéskor is vegyék figyelembe az integrált növényvédelem irányelveit. A vetésváltás, a természetes ellenségek és az agrotechnikai védekezés lehetőségeire is gondoljanak a beavatkozások tervezése során.

A környezeti terhelést figyelembe véve, elsősorban a természetes védekezés javasolt, például a ragadozó madarak számára T-alakú ülőfák kihelyezése. Ám a túlszaporodás szakaszában a természetes populációszabályozás már nem elég a kártevővel szemben. A késve megtett védekezés szinte hatástalan a gyarapodó egyedszám ellen, így a kártétel sem lesz kellően mérsékelhető. Fontos azonban, hogy ahol rágcsálóirtó csalétekkel védekeznek a mezei pocok ellen, ott még a kezelés előtt el kell távolítani a T-alakú ülőfákat, valamint értesíteni kell az illetékes vadásztársaságot is.

A kártevőben kialakuló ellenállóképesség megelőzése, valamint a folyamat lassítása érdekében az eltérő hatásmódú készítmények, a hatóanyagok váltott kijuttatása javasolt. A közleményben arra is kitértek, hogy a gazdálkodók a vetésváltás tervezésénél vegyék figyelembe, hogy a leendő vagy éppen pihentetési időszak alatt lévő: zöld parlag, zöldugar, méhlegelő, lucerna, ideiglenes gyep, ökológiai másodvetés területek fokozott veszélyforrásai lehetnek a mezei pocok erős felszaporodásának. Ezeken a területeken a talaj védelmét célzó előírások miatt, csak korlátozottan lehet agrotechnikai és egyéb műveletekkel fellépni a mezei pocok ellen.

Ez egy szélmalomharc

– Ez egy szélmalomharc – jellemezte a mezei pockok elleni küzdelmet Bognár Péter, aki Felsőnánán foglalkozik állattartással, növénytermesztéssel. Elmondta, hogy ebben az időszakban a kártevők bevonulnak a táblákra, kialakítják a járataikat, a fészkeiket, és nagy kárt tudnak okozni a gazdáknak. Elrágják az őszi vetés során növekedésnek induló növények gyökerét, de a talaj felett is pusztítást végeznek. Egy nagyobb kolónia hatalmas foltokban képes teljesen eltüntetni a növényeket, ezzel terméskiesését okozva. Az érésben lévő gabona szárát is elrágják, így az eldől, és nem lehet learatni. Az évelő növények esetében, mint amilyen a lucerna is, évekre képesek kárt okozni, hiszen ahol egyszer eltüntették a növényzetet, az már nem nő újra.

Bognár Péter hozzátette, hogy sajnos nincs annyi ragadozó madár a földön, amely képes lenne ennyi pockot eltüntetni, de ezzel együtt azt tapasztalja, hogy nő a természetes ellenségként számon tartott madarak száma, hiszen minél több az eleség, számukra is annál kedvezőbbek a szaporodás feltételei. Emellett az időjárás enyhíthet a problémán. A hideg, esős idő ugyanis nem kedvez a pockoknak, illetve túlszaporulat esetén általában jelentkezik valamilyen fertőzés az állatok között, ami az egyedszám csökkenését eredményezi.