A Válságok tengerét is megörökítette a csillagász

Hatházi Gergely szeptember 20-án, a késő esti órákban, párás légkörön keresztül készített fotói két különleges holdi alakzatot örökítettek meg: a Petavius-krátert és a Mare Crisiumot, azaz a Válságok tengerét. Ezek a fantasztikus felvételek a Hold felszínének geológiai múltjáról mesélnek.

Petavius-kráter – Egy gigantikus holdi képződmény

A Petavius-kráter a Hold keleti felén helyezkedik el, és a geológusok szerint 3,85-3,75 milliárd évvel ezelőtt keletkezett. Ez a hatalmas kráter lenyűgöző méreteivel és jellegzetes szerkezetével emelkedik ki a Hold felszínén. Átmérője 177 kilométer, mélysége pedig eléri a 3300 métert. A kráter teraszos falszerkezete és központi csúcsa különösen figyelemreméltó, de ami igazán érdekessé teszi a Petaviust, az a központi csúcsból délnyugat felé húzódó rianás. Ez a hatalmas repedés a Hold felszíne alatti lávacsatornák összeomlásának maradványa, és jól láthatóvá válik a felvételen, amelyet fogyó Hold idején készítettek.

A Petavius-krátert Denis Pétau (1583-1652), egy francia teológus és történész tiszteletére nevezték el. A fotó minőségére a rendkívül párás éjszakai légkör rányomta a bélyegét, de a Hold részletei ennek ellenére is jól kivehetőek.

Mare Crisium – A Válságok tengere

A másik felvétel a Mare Crisiumot ábrázolja, amely a Hold felszínén található sötét bazaltos lávasíkságok egyike, amiket tengereknek nevezünk. Ez a terület már szabad szemmel is jól látható, ha megfelelő megvilágítás mellett szemléljük a Holdat. A kép telehold után készült, éppen abban a pillanatban, amikor a terminátor, vagyis a nappalt és éjszakát elválasztó vonal elérte a „tenger” keleti részét.

A Mare Crisium egy körülbelül 620-szor 570 kilométeres elliptikus lávasíkság, amely 3,6-3,4 milliárd évvel ezelőtt szilárdult meg. A Luna 24 szovjet holdszonda 1976-ban hozott vissza mintákat erről a területről, amelyekből azóta sokat megtudhattunk a Hold geológiai múltjáról. A Mare Crisium különlegessége, hogy egy teljesen önálló terület, semmilyen kapcsolata nincs más holdi tengerekkel. A Hold északkeleti részén helyezkedik el, ami miatt alakja mindig elliptikusnak látszik a Földről.

Egyedi felvételek

A csillagász észlelései során nemcsak fényképeket készített, hanem egy videót is, amelyben élő felvételeket és képeket ötvözött. A videóban két másik kráter is megfigyelhető, miközben a légkör rétegeinek hullámzása is jól látható. Ez a folyamatos mozgás a Földet körülvevő légkör összetett dinamikáját szemlélteti, ami egyszerre nyújt védelmet és biztonságot.

A Hold ekkor több mint háromszázötvenkilencezer kilométerre volt a Földtől, és több mint kilencvennégy százalékban világította meg a Nap.