Családi időutazás különleges anyag nélkül

Balogh Éva

Filozófusok, fizikusok és pszichológusok próbálkoztak már mindenféle elméletekkel, hogy feltárják az időutazás titkát. Még a legendás Stephen Hawking is gondolkodott rajta, hogyan lehetséges visszarepülni az időben – mindezt anélkül, hogy a fekete lyukak összeroppantanák az emberi létezést egy túlságosan is szűk tér-idő szingularitásba. Nos, a mi hétköznapi családunk egy vasárnap délután alatt megoldotta azt, amit eddig senki más nem tudott. Igaz, nem használtunk fel sem félvégtelen hengert, sem féregjáratot, sőt, különleges anyagokat sem. Egyetlen eszközre volt szükségünk: a Google Mapsre. 

Egy pillanat alatt visszarepültünk 13 évvel korábbra, anélkül, hogy egyetlen kvark is elmozdult volna a helyéről. Ott virított előttünk a házunk utca élőképe 2011-ből. A szőlőtőkék még alig ébredeztek a földből, de a fenyők büszkén álltak még, mintha meg sem éreznék az idő múlását. És ott volt Csibész kutyánk is, boldogan csaholva a kerítés mögött. 

Persze, jó lett volna bemenni a házba is, hogy eldöntsük a régóta húzódó vitát, ki nem mosogatott el 2011. szeptember 28-án. De nem ragadtunk bele az időparadoxonba, és az anyagáthelyeződés bonyodalmait is megúsztuk – mindezt anélkül, hogy megzavartuk volna az univerzum harmóniáját. Csak ültünk ott, és élveztük a múlt élőképeit anélkül, hogy egyetlen részecskénk is atomjaira hullott volna. A végén pedig mindenki elégedetten dőlt hátra. Az időutazás jó móka – legalábbis a Google Maps segítségével!