Lengyel Sándor legyőzte a kórt és újra fújja a sípot

A mindig egészséges, jókedvű fiatalembert letaglózta a hír, amikor az orvosa egy vizsgálat után az közölte vele, hogy rosszindulatú daganat látható a veséjén.

Pokoli hónapok következtek. Minden nap, minden óra, minden perc küzdelemmel telt. Ma már újra tud mosolyogni, s úgy tekint vissza az egészre, mint egy kihívásra, amelyet az élet állított elé.

„Egy MR-vizsgálattal kezdődött az egész kálváriám – mondta Lengyel Sándor. – Nagyon fájtak a lovaglóizmaim és olykor úgy éreztem, hogy beszakad a hátam. Egy foltot találtak a vesémen, de ekkor igazából még nem is gondoltam, hogy mekkora is a baj, csak nyáron derült fény mindenre. Felkerestem dr. Guruzda Sándor urológust, aki elküldött egy szövettani vizsgálatra. Ez a vizsgálat mutatta ki, hogy egy három és félcentis rosszindulatú daganat van a bal vesémen” – mondta.

Pécsre küldték orvoshoz, aki sok jóval nem biztatta, majd következett a műtét.

„Három és fél órán keresztül műtött a doktor úr – folytatta Lengyel Sándor. – Az operációt követő első két nap iszonyatosan kemény volt, pokoli fájdalmakkal telt. A harmadik napon azonban már lábra álltam és eljöttem haza. Még az orvosaimat is meglepte, de erős voltam, erős akartam lenni.”

„Édesanyám és a családom viselte a legrosszabbul a betegségemet, de én úgy fogtam fel, mint egy megfázást, amiből ki lehet gyógyulni. Sokan meglátogattak a kórházban és otthon is, a barátoktól, az ismerősöktől, a játékvezetőtársaktól rengeteg bátorító üzenetet kaptam, több százan írtak a közösségi oldalon, ha belegondolok, még most is könnybe lábad a szemem. Ezekből merítettem erőt. Nagyon jólesett, hogy ennyien szorítottak, szorítanak értem” – tette hozzá.

A viszontagságos hetek, napok után október elején újra munkára jelentkezett a szekszárdi Tesco áruházban.

„Nagyon hálás vagyok és mindig az leszek Szabó Balázs igazgató úrnak, hogy kitartott mellettem, s hogy nem zavart el a cégtől – mondta. – Ki tudja, hogy egy másik munkahelyen hogyan kezelték volna a betegségemet?” – tette hozzá.

Másfél hete pedig a futballpályára is visszatért, a megyei harmadosztályú bajnokságban a Kajdacs és a Dunaföldvár meccsén ismét a szájához emelhette a sípot.

„Amikor sikeresen teljesítettem a kötelezően előírt játékvezetői szellemi és fizikai tesztet, örömömben kicsordultak a könnyeim. Nem szégyellem, mert a foci, a játékvezetés az életem! – mondta. – Nagyon hálás vagyok Makai János elnök úrnak és Rácz Zoltán küldő úrnak, hogy újra meccset vezethettem. Fantasztikus érzés volt visszakapni a régi életemet” – zárta.

Amikor pár hete visszament az orvosához kontrollra, az nem akarta elhinni, hogy ő már fut, biciklizik, dolgozik... Mintha nem is ilyen komoly betegségen esett volna át.

Mostantól háromhavonta kell vizsgálatokra járnia, ultrahangra, röntgenre, vérvételre, évente pedig egy alkalommal CT-vizsgálatra.

„Azt szeretném üzenni minden rákos betegnek, hogy higgyen a gyógyulásban, mert minden fejben dől el. Ha nagyon erősen akarunk valamit, akkor sikerülni fog, még akkor is, ha nem túl biztató a helyzet” – húzza alá.

Ha ő mondja...