Utolsó útjára kísérték a tolnai temetőben Sáth Sándort – képgalériával

Villámgyorsan eltüntette a port a csupán egy percig tartó futózápor, majd ugyanolyan gyorsan felragyogott a nap a tolnai temető felett szerda délután. Amikor pedig a 92 éves korában elhunyt Sáth Sándor koporsóját leeresztették a sírba egy csodás szivárvány kúszott be a temető fölé. 

Az időjárás megmutatta milyen volt ő. Egy színes egyéniség, ahogy azt a szivárvány színei jelképezték. Aki mindenkivel megtalálta a közös hangot, aki tudott szigorú, követelőző, ugyanakkor engedékeny és mosolygós is lenni. Nem lehetett nem szeretni Sáth Sándort, akinek mindenkihez volt egy-egy jó szava, egy-egy jó tanácsa, aki szerette az életet, szerette a családját – és szerette az asztaliteniszt. 

Élete utolsó napjaiban is a pingpong (hú, de mérges lenne, ha látná, hogy megint így írok kedvenc sportágáról) körül forogtak a gondolatai, akkor is azt tervezte, hogy miként lehetne felvirágoztatni a nem éppen legszebb napjait élő szekszárdi asztaliteniszt. 

Nem voltak sokan a temetésen, ez fájó volt, ismerve, hogy ő mennyi mindenkivel kapcsolódott össze az életében, de eljött és lerótta kegyeletét Jónyer István a régmúlt nagyjai közül, ott volt Vermes György, a vármegyei szövetség elnöke, egykori játékosai közül néhányan, és a család, a gyerekei, az unokája, a dédunokái – akiket imádott, akikkel szeretett együtt lenni, s akik szerették őt, a papát. 

Sáth Sándor ígéretes úszóként, illetve vízilabdázóként kezdett, végül az asztalitenisz mellett kötött ki, amelyhez egész életében hű maradt. Tolnán gyakorlatilag a semmiből építette fel a sportág egyik hazai fellegvárát, s verte végig Európát egy olyan tinicsapattal, amelyikben a sportág későbbi nagyjai – Balogh Ilona, Bolvári Ildikó, Bolvári Katalin és Bátorfi Csilla – pallérozódtak. A Bajnokcsapatok Európa Kupájában (BEK) kilenc éven át szerepelt a tolnai klub, s szerzett öt ezüstérmet és két bronzérmet. A Balogh Ilona–Bolvári Ildikó páros hatszor nyert magyar bajnokságot.

Később a Szekszárd AC-t juttatta a csúcsa – jó kis csapatai voltak a vármegyeszékhelynek, olyanok, amelyekben Viera Marcekovák, Lovas Petrák, Molnár Ziták, Madarász Dórák vagy Li Meng Jiaók püfölték a kis fehér labdát. Szép idők voltak azok, amikor Sáth Sándor vezetőedzőként dirigált, de még szebbek voltak azok, amikor már szakmai igazgatóként felügyelte a munkát az egymás után négy Extraliga-aranyat begyűjtő együttesnél. Büszke volt a Bajnokok Ligája-szereplésre, Szuperliga-elsőségekre, az egyéni bajnoki címekre, amelyek az ország legjobb edzői közé emelték.

Sáth Sándor most már az égi pályákon dirigál – emlékét a sok-sok itt hagyott ereklye, kitüntetés, a díszpolgári cím, az életműdíj őrzi meg az utókornak. Aki ismerte, soha nem felejti, hamisítatlan mosolyából, a szívéből egy darabot itt hagyott a Földön.